Amikor felhívtam Esztert telefonon néhány nappal ezelőtt, hogy időpontot egyeztessünk a találkozónkra, azt mondta, hogy ő még nem érzi elég érettnek magát arra, hogy egy a már „az ember” interjúkban megszokott portrérajzoló beszélgetést készítsünk vele,…
Csíkszeredában születtem, székely vagyok, székely temperamentummal. Különösen jellemző rám, ha valamit a fejembe veszek, azt végigcsinálom, de a zárkózottság is, aminek az okát sokszor abban látom, hogy a szülővárosom egy völgyben terül el, így aztán…
Az ősz beköszöntével újra elkezdődtek az általános iskolai sulicsalogatók a környékünkön. Tavaly már belekóstoltunk ebbe egy kicsit, de végül az óvónőkkel közösen úgy döntöttünk, hogy maradjon még egy évet a kisfiunk nagycsoportban – évvesztes, így…
Nagyon rossz gyerek voltam. Szegény anyukám sokszor rettegett, amikor az iskolából hívták, hogy épp most mit csináltam. Ugyanakkor bölcsen belátták, hogy az én alkatomhoz a szabadabb elvű iskolák passzolnak, így általánosban a Kincskereső Iskolába, gimnáziumba…
Minden egy szokásos reggeli babaaltatós sétával kezdődött. Nem, nem, még véletlenül sem kívánnék a három kicsi és Mick Jagger, az azóta elvándorolt óriás házinyulunk mellé még egy kutyát is, de mégis, a lazán odadobott hellók…
„Minden történet elmondásának eljön az ideje. Különben örökre a titkod foglya maradsz.” (Murakami Haruki) „…és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (János evangéliuma, 8,32) Titka mindenkinek van. Persze sokféle eredete lehet ennek, ettől függően pedig többféleképpen is súlyozhatók…
Mindez tíz évvel és három gyerekkel korábban történt. Ez volt az a szakasza az életemnek, amikor minden elképesztően összesűrűsödött; szakdolgozatírás, államvizsga, szakítás, új szerelem, költözés. Az iskolában, ahol akkor dolgoztam szintén épp nagy változásokat indítottunk…
Nem tudom, létezik-e olyan kategória, hogy „nehéz sorsú nő”. Az eddigi harmincöt évem azt igazolná, hogy igen, de minden erőmmel azon vagyok, hogy a következő harmincötben erre rácáfoljak. Az első nyolc évem az általános iskolában…
Hosszú ideig, húsz éven át éltem legényéletet, mire megtaláltam a társam. Csodálatos nők voltak az életemben, ám minden kapcsolatban állt egy „de” a „szeretlek” után, ami miatt inkább mindig továbbléptem. Isten kegyelmének tartom, hogy mertem…
Emlékszem, amikor iskolába jártam, volt egy diáknap, amikor az osztálytermeket különböző helyiségeknek rendezték be – egyiket teaháznak, másikat diszkónak, és volt egy házasságkötő terem is. Jelképes, hülye iskolai esküvők zajlottak benne, amelyeknek a végén a…
Az első orvosi táskámat ötéves koromban kaptam meg. Mivel a szüleim eredetileg mérnöknek szántak, tizennégy éves koromban azt mondták, abban az esetben veszik komolyan orvosi ambícióimat, ha nyaranta elmegyek kisnővérnek a kórházba. Úgyhogy én elmentem…
Harcos Andrea a televíziózás világát hagyta ott, amikor megvalósította álmát, a szerelemlámpát, s megalapította a LoveLamp designlámpa birodalmát. Pár hónapja megkért az anyukám, hogy pakoljam ki a szülői házban a régi gyerekszobámat. Ahogyan előkerültek a…
DJ Dominique, Várkonyi Attila egykori rádiós műsorvezető, ma lemezlovas eddig el nem mesélt élettörténete. Amerikába határozott célokkal költözött ki, de aztán bő 3 év után mégis hazatért. A szüleim Szegeden köztiszteletben álló tudós emberek, anyukám…
Csángó Dani a Mozduljunk ki egyesület alapítója mesél az autóbalesetéről, a traumafeldolgozásról, a rehabilitációról és a kerekesszékes életről. „Ha nem is elkényeztetett, de egy olyan gyerekként nőttem fel, akinek mindene megvolt, jómódban élt, de nem…
Egy fesztiválról tartottunk hazafelé, amikor az autónk lesodródott az autópályáról, s az elszenvedett sérülés következtében, amputálni kellett a bal lábamat. Bár nem éreztem magam biztonságban és sanszos volt, hogy nem élem túl, mégis egy kellemes…
„Ha nagyon őszinte akarok magammal lenni, akkor a terhességem végefelé én már éreztem, hogy valami nincs rendben, valahogyan másképp mozgott, és megfordult a fejemben az is, hogy rajta lehet a köldökzsinór. De az ember ezeket…
APA! Emlékszem a molesztálásod minden percére!!! Már emlékszem! De azt hiszem, már megbocsátottam!!! Talán szerettelek! (mégis)
Majdnem 20 éves voltam, amikor egyszer szexeltünk az akkori barátommal a Balatonban. Augusztus közepe volt, fényes nappal és rengeteg ember. Az esetről soha nem beszéltünk senkinek, az akkori barátom pedig azóta a férjem lett.
Azt kívántam, hogy ne szülessen meg a gyereke. Mikor megtudtam, hogy elment, azt mondtam, sajnálom, de igazából megkönnyebbültem.
A nagymamám kristálycsillárjáról – ami a “szép” szobában volt – elcsentem lógó díszeket, hogy hercegnőset játszhassak. Sosem tette szóvá.
Én valójában egy szuperhős vagyok.
