A stressz fogságában – A kiégés fázisai II. rész

Egy hete arról beszéltünk, milyen „látványosan” élik meg a kiégés különböző fázisait azok, akik hozzám fordulnak segítségért. Sokan nem tudnak aludni, emésztési gondjaik vannak, vagy már folyamatosan rosszkedvűek, fáradtak.
Az út idáig nem rövid, ezért kellő odafigyeléssel magunkon is „diagnosztizálhatjuk” a kiégés fázisait.

A kiégés kifejezést nagyon találóan a technológia használta először, egy energiaforrás megszűnésének folyamatát írták le ezzel a fogalommal. Valahogy az ember is ilyen. Ha újra és újra feltöltődik, nem ég ki, de ha a feltöltődés, pihenés, magunkra figyelés elmarad, akkor bekövetkezik a kiégés.

A szakirodalom szerint a kiégésnek 12 fázisa van, érdemes megnézni őket:

1. A bizonyítani akarástól a bizonyítási kényszerig

A legjobb példa erre, amikor az ember új helyre kerül dolgozni, meg akar felelni, bizonyítani akarja, hogy megérdemelte a helyet, a pozíciót. Akik helyesen kezelik ezt a fázist, nem lépnek túl a saját igényeiken, hagynak időt a saját dolgaikra és nem jutnak el addig, hogy a bizonyítás kényszeressé váljon. Ők azok, akik ugyanúgy építik az emberi kapcsolataikat, esetleg sportolnak, de mindenképpen keresik a lehetőséget arra, hogy feltöltődjenek.

2. Fokozott erőfeszítés

Az új kolléga jól teljesít, nagy teherbírású és elvárják tőle, hogy még többet és még jobban dolgozzon. Kezd csúszni a határidőkkel, mindenáron meg akar felelni. A plusz munkákat már csak a szabadideje terhére tudja megoldani.

3. A személyes igények elhanyagolása

A harmadik fázisban kezdenek eltűnni az érzelmek.  Már nem vidámak, nem poénkodnak, egyre többször viszik haza a munkát. Hanyagolják a párkapcsolatukat és jóval kevesebb időt szánnak a barátokra, ismerősökre.

4. A személyes igények és konfliktusok elfojtása

A belső hang ebben a fázisban már bekapcsol. A test és a lélek nem érzi jól magát, megjelenik az első tipikus burn-out állapot, az állandó fáradtság és a sok alvás. Egyénfüggőek a tünetek, egyeseknél mindez akár túlpörgetett sporttevékenységben is jelentkezhet.

5. Az értékrend megváltozása

Ebben az állapotban az egyén már szépen le is mond az igényeiről, egyre hátrébb sorolja önmagát, kezd felborulni az értékrend. A hétköznapokban ez annyit jelent, hogy leépít régi, szoros kapcsolatokat,  egyre többet van egyedül, elkezdi kerülni a többi ember társaságát.

6. A fellépő problémák tagadása

A burn-outban szenvedő már semmivel nem foglalkozik, csak azzal, hogy a vélt teljesítménykényszernek meg tudjon felelni. A világból teljesen kivonja magát, barátai elkezdik idegesíteni, nyomasztóvá válnak számára. Ha korábban például érdekelte a sport, a politika, a társadalmi problémák, ez mind érdektelenné válik számára.  Még mindig nem látja, hogy a túlterheltség az oka mindennek.

7. Visszahúzódás

Az erős érzelmi hatású dolgok sem tudják meghatni, szinte nincs olyan dolog, amely érzelmet váltana ki belőle. Egyrészt fél attól, hogy magára marad és mindenkit elmar maga mellől,  ugyanakkor jobban érzi magát egyedül, visszahúzódva.

8. Magatartás- és viselkedésváltozás

A kívülről érkező véleményeket kemény kritikának éli meg, nem szívesen hallgat meg senkit ezzel kapcsolatban. Elvész a külső vélemény meghallgatásának igénye.  Ha próbálnak törődni vele az ismerősök, családtagok, akkor erre szélsőségesen reagál, de inkább az érzéketlenség a jellemző.

9-12.

Ez a négy fázis már nem coach kompetencia. Azok, akik ezen állapotokat észlelik magukon, orvosi segítségre szorulnak. Mi jellemzi őket? Például idegennek érzik a testüket, megszűnik a veszélyérzetük, pánikrohamaik alakulnak ki. A világot teljesen reménytelennek látják, állandóan aludnának, teher számukra a mindennapi élet.

 

A kiégésről korábban azt tartották, hogy a segítő emberek betegsége, ma már tudjuk, hogy munkakörtől függetlenül bárkit érinthet. Személyes tapasztalatom szerint óriási a vezetők felelőssége abban, hogy a kiégés bekövetkezik-e a munkatársaknál. Ha az alábbi tényezők tekintetében egy cég átlátható, világos és a gyakorlatban is betartott szabályrendszert állít fel, akkor elvben már elmondhatja magáról, hogy részéről mindent megtett a munkatársakért, lelkileg is:

–      egyértelmű felelősségszintek

–      átlátható előrelépési rendszer

–      anyagi és erkölcsi megbecsülés

–      objektív teljesítménymérés

–      egyértelmű struktúra- és feladatmeghatározás

–      munkahelyi ergonómia

A fentiek ugyanis összességében a munkavállalók biztonságérzetét növelik, s egy olyan kiszámítható munkakörnyezetet teremtenek, amely mint láthatatlan burok védi őket a kiégés veszélyeitől.

A sorozat utolsó részében ötleteket, „praktikákat” adok az olvasó kezébe annak érdekében, hogy a ma bemutatott tünetek egyikét se kelljen a saját bőrén megtapasztalnia.

 

Csatlós Csilla

executive coach

www.csatloscsilla.hu

 

Kép forrása: pinterest.com

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.