A tacskó meg a piros sál 

Minden egy szokásos reggeli babaaltatós sétával kezdődött. Nem, nem, még véletlenül sem kívánnék a három kicsi és Mick Jagger, az azóta elvándorolt óriás házinyulunk mellé még egy kutyát is, de mégis, a lazán odadobott hellók után, a tacskó-kisgyerek kompatibilitását vitattuk hosszasan.

Legközelebb pedig egy piros sálat néztem le a nyakáról. Bár ő a helyi tervező lelkére kötötte, hogy csak és kizárólag külföldi vásárlónak adhatja el a másikat, az valahogyan mégiscsak az én szekrényemben landolt… (Remélem, megbocsát!)

A “helyi tervező” üzlete (Art6 Szalon, Szentendre) és a tacskó. Fotó: gálfisaci

Azóta pedig már eljárok a könyvklubjukba is, és szinte észrevétlenül elkezdtünk szövetkezni azember.hu jövőjéről. Hát így kerülök én ide.

Miután lassan hét évvel ezelőtt megszületett a kisfiunk – aki mellé azóta még két kisebb is jött –, a saját nehézségeink miatt én is, mint olyan sok más szülőtársam elkezdtem különféle megoldásokat keresni arra, hogyan tehetném könnyebbé a gyerekes hétköznapjainkat. Több örömre és kevesebb küzdelemre vágytam.

Így jutottam el a Kapcsolódó Nevelés módszeréhez, amely által kapott gyakorlati tudás annyira sokat javított a családi életünkön, hogy elvégeztem egy egyéves iskolát az amerikai anyaintézményben (Hand in Hand Parenting), hogy oktató lehessek, és átadhassam ezt az ismeretet másoknak is. Nem sokkal később pár nagyon lelkes, elkötelezett szülőtásammal együtt megalapítottuk Magyarországon a Kapcsolódó Nevelés Egyesületet.

Saci ezalatt indította el az azember.hu-t és dolgozott rajta egymagában, én pedig különböző fórumokon, elsősorban család, gyereknevelés témában kezdtem el cikkeket, történeteket lejegyezni. Az egyik véletlen találkozásunk alkalmával felmerült bennünk, hogy akár össze is fonhatnánk a szálainkat, és vihetnénk a dolgainkat ezentúl közösen.

Itt tartunk most, elkezdtük közösen, és szívből reméljük, hogy továbbra is adtok nekünk egy-egy cikkolvasásnyi időt az életetekből! Kövessétek az eseményeinket is, mert nemcsak írni szeretnénk nektek, hanem megismerni benneteket!

KisM Franciska

Fotó: Hunyadi Nóri, Norita Photography