„az ember” az Instagramon, avagy a #hetkoznapicsodak

„Mert évek telnek el úgy, hogy azt mondogatjuk: »majd akkor«…
Pörgünk a mókuskerekeinken és az a képzet hajtja a lábainkat, hogy majd csak a céljaink beteljesedése után engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy megálljunk és leszálljunk, vagy csak simán lenézzünk és észrevegyük magunk körül az Életet.
»Ha megkapom a fizetésemelést, hazajárok 18-ra.
Ha megvan a második autó, majd elkezdek a rászorulókra is gondolni.
Ha kineveznek, végre beleállok majd én is a vitákba. (Addig csendben maradok.)
Ha végre „nagy ember” leszek, megtanulok nemet is mondani…«
De a várt dolgok bekövetkezte soha nem hoz változást. Sőt…
A hiányérzet, amit folyamatosan tölteni, etetni akartunk, még mindig ott bújkál és nem, még mindig nem lakott jól.
Talán, mert nem azt kapta, ami kért.
Valami mást akart!
A jelenünket.
A jelenben pedig a legtöbbször semmi grandiózus nincs.
Éhesek vagyunk, eszünk.
Munkaidő van, dolgozunk.
Társaságra vágyunk, kávézunk.
Gyerekért kell szaladni, megyünk.
Melegünk van, strandolunk.
Fázunk, tüzet rakunk.
Kéri a testünk, futunk.
Álmosak vagyunk, nyugovóra térünk…
Milyen egyhangú!
És mégis azt tapasztalom, hogy a boldogság – már ha létezik ilyen – ezekben a hétköznapi dolgokban bújt el…
Mert bár vitathatatlanul fantasztikus, ha néha megtapasztalhatjuk a földi javak adta gazdagságot, ez azonban elmúlik, idővel minden a jelentőségét veszti…
Ha pedig az életnek bármiféle értelmét is keresni akarjuk, akkor végre el kell kezdenünk figyelni és meg kell tanulnunk értékelni az egyszerű dolgokat…
A hétköznapi csodákat.”

Az enyéim ezentúl fent lesznek „az ember – hétköznapi arcok” Instagram oldalán…
Ha nektek is van, mutassátok meg ti is és használjátok a #hetkoznapicsodak hashtaget

gálfisaci

Szólj hozzá!