Nem tudom, létezik-e olyan kategória, hogy „nehéz sorsú nő”. Az eddigi harmincöt évem azt igazolná, hogy igen, de minden erőmmel azon vagyok, hogy a következő harmincötben erre rácáfoljak. Az első nyolc évem az általános iskolában…
Browsing Category halál
Überhardt Noémi
Életem pillérei a félelmeimre, és azok legyőzésére épültek. Kisgyerekként féltem a kutyáktól, jelenleg két kutya gazdája vagyok. Elsős gimnazistaként nem mertem megszólalni angolul, ma szinkrontolmácsként dolgozom. A vér látványától gyerekként mindig elájultam, aztán évekkel később anyukám, majd…
Ferdinandy Nóra
A történetem ott kezdődik, hogy harmadikos gimnazista koromban Édesapám – aki a középiskolám könyvtáros tanára volt – hazahozott egy felvételi tájékoztatót. Amikor azt elkezdtem nézegetni, a gyógytorna szaknál akadt meg tekintetem, mivel azonban fizika-biológia kellett…
Varga Helena, Mosoly Alapítvány
A súlyos betegség, a gyász sajnos még ma is sokszor tabu. Ha viszont nem az, akkor vagy úgy döntünk, hogy nem „zavarjuk” ilyenkor az érintettet, vagy túlságosan nagy pátosszal fordulunk felé. Én tizenöt éves voltam,…
Kállai-Tóth Anett
„Mivel anya, munkájából adódóan, élete nagy részét fogyatékos emberek mellett töltötte, az emberi hazugság, álnokság távol állt tőle. (Azoknak az embereknek nagyon őszinte a szeretetük, s egyáltalán nem kombinálnak.) Így aztán mikor felhívtam, hogy tizennégy…
Hegedüs Boglárka
„2010 óta dolgozom biológusként a patológián. Örülök, ha beszélhetek erről és tévképzeteket oszlathatok el. Először is azt fontos elmondani, hogy a patológián nem csak halottak vannak. Másrészt pedig azt, hogy gyakran itt történnek a legfontosabb…
Csizmadia Gergely
Csizmadia Gergely a Győri Színház volt színésze, a Színművészeti Főiskola egykori diákja mesél a színészetről és a halálközeli élményéről is. „Akkor láttam meg az élet humorát, amikor a főiskolai éveimben egy halálközeli élményben volt részem….
Várhelyi Levente
„Az nem kérdés, hogy a háborúsdinak semmi értelme. De ennek az értelmetlen baromságnak a közepén ott van egy csomó szerencsétlen ember, mindenféle segítség nélkül. A katonaorvosi szolgálat útján sokszor a háborús övezetben magára hagyott polgári…
István
„A patakpart mentén feküdve már nem hallottam az utcazajokat, sőt, mintha a szívem sem vert volna, azt éreztem, hogy innen már nem jövök ki. Jó volt! Lebegtem! Azon az éjszakán a vöröskeresztesek találtak rám és…
Erzsi néni, Máréfalva, Erdély
“Hát én életemben soha nem mondtam, hogy ezt nem lehet megcsinálni, vagy nem lehet menni, ez sohase vót! Mikor kicsi vótam, alig tudtam menni, má’ szekérre tettek, mentünk a mezőre. De én nem untam semmit,…