Zenészcsaládból származom, így már hároméves korom körül feltették a kérdést, melyik hangszeren szeretnék játszani. A hegedűt választottam, majd a szüleim el is vittek egy hegedűtanárhoz. Volt ott egy mesés, rajzos, színes kottakönyv, ami az alapokat…
Attila 1994-ben az orvosok azt mondták, hogy anyunak nagyjából fél éve van hátra. Én akkor nyolc voltam, Adri pedig tizenöt. Anyu akkoriban gyakorlatilag Budapest és Moszkva között ingázott, ugyanis biztosításközvetítéssel foglalkozott, és a munkatársai javasolták,…
1995-ben egy British Council által szervezett turné keretében érkeztem Budapestre, a Kolibri Színházba, ahol megismerkedtem egy gyönyörű lánnyal. Akkor már öt éve dolgoztam Londonban színészként, de nem éltem meg olyan sikereket, amelyekre igazán vágytam volna….
Ha visszagondolok a gyerekkoromra, szinte minden élményem oda kanyarodik vissza, hogy engem valójában a zene, az éneklés és a szereplés érdekel. Annak ellenére is, hogy félénk kislány voltam, ami a kamaszkorral csak erősödött bennem. Az,…
Mindig erős volt bennem az igazság iránti vágy, így ha akartam, ha nem, viszonylag hamar lettek tapasztalataim az emberi gyávaságról. Még általános iskolában szóvá tettem egy órán, hogy szerintem a párttitkár fia érdemtelenül kitűnő. A…
Elképesztően intenzív és impulzív gyerekkorom volt, amit áttáncoltam, végig zongoráztam, tanultam, telerajzoltam egy Csongrád-megyei kis faluban, Apátfalván és környékén. Szegeden kezdtem az egyetemi éveimet, de tizenkilenc éves korom körül az élsportolói karrieremben jött egy törés….
Egy Kierkegaard-nak tulajdonított mondás szerint „az élet előrefelé élhető, visszafelé érthető”. Van egy fotó, amit mindig magamnál hordok. Tizenkét évvel ezelőtt készült, a negyvenéves születésnapomon, amikorra már napi másfél-két liter tömény volt az adagom. Három…
Csíkszeredában születtem, székely vagyok, székely temperamentummal. Különösen jellemző rám, ha valamit a fejembe veszek, azt végigcsinálom, de a zárkózottság is, aminek az okát sokszor abban látom, hogy a szülővárosom egy völgyben terül el, így aztán…
Nagyon rossz gyerek voltam. Szegény anyukám sokszor rettegett, amikor az iskolából hívták, hogy épp most mit csináltam. Ugyanakkor bölcsen belátták, hogy az én alkatomhoz a szabadabb elvű iskolák passzolnak, így általánosban a Kincskereső Iskolába, gimnáziumba…
Az emberek, s az emberek közötti kapcsolatok mindig is rettenetesen érdekeltek. Képes voltam fent ragadni egy buszon és nem leszállni, ha mondjuk folyt egy beszélgetés, amit végig szerettem volna hallgatni, vagy esetleg kivárni, hogy mi…
