Dr. Somkövi Ágnes

„Az élet törékenységével való szembesülés mindig sorsfordító volt számomra. Ica 18 éves volt, gimnazista társunk, érettségire készült. A mentőállomás mellett 200 méterre összeesett és meghalt. Szívbeteg volt, nem tudtuk. A mentősök éppen valaki másnak segítettek. Ezért lettem orvos, hogy ott legyek, ha segíteni kell valakinek.

Tüdőgyógyász lettem, hiszem, hogy sok embernek segítettem abban, hogy az élete a betegsége mellett egy kicsit jobb legyen. Ezt mégis kevésnek éreztem, hiszen a betegek ritkán gyógyultak meg, sikernek éreztük, ha betegségük kontrolláltá vált. (Gyógyszerszedés mellett kevés volt a panaszuk.) Szerettem velük beszélgetni, a miértekre, történetükre rákérdezni, tetteik motivációját megérteni, és elgondolkozni azon, hogy az adott betegségben van-e szerepük. Az eszközök, amelyek a kezemben voltak (gyógyszerek, műtét) mindezeket azonban egyáltalán nem befolyásolták. Már akkor az volt a gondolatom, hogy a megelőzés, prevenció mennyire fontos.

Épp az ikreimmel voltam várandós, amikor egy délelőtti családbarát műsorban egy fül-orr-gégész kolléganő a homeopátiáról beszélt. Arról, hogy a szokásos orvosi módszerekkel kombinálva, esetleg helyette alkalmazva gyorsabb gyógyulást tud elérni. Úgy éreztem, ezt mindenképpen meg kell tanulnom.

Erre csak évekkel később, harmadik gyermekem születése után került sor. Ugyanebben az évben találkoztam a biofeedback módszerével, melyet általában az emberek biorezonanciaként ismernek. Így a problémák már testi és lelki szinten is leírhatók, és kezelhetők voltak.

Hatalmas befolyással volt rám férjem, Raffai Jenő munkássága. Pszichológusként súlyos pszichotikus, depressziós betegek pszichoterápiás kezelését végezte. Munkája során döbbent rá arra, hogy a magzati, prenatális életszakasz döntő hatással van a súlyos mentális betegségek kialakulásában. Kidolgozott egy olyan prevenciós módszert, az anya-magzat kapcsolatanalízist, mely során az egészséges kismamák magzatukkal kommunikálnak, aminek eredménye stabilabb lelkületű  babák születése, erősebb kötődés az anya, az apa és gyermeke között. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy mindkét várandósságom alatt részt vehettem ezen a programon.

Saját praxisom is sikeresebb, mióta betegeimet a legkorábbi, akár magzati információkról is kikérdezem. Talán furcsa egy 50-60 éves embertől megkérdezni, hogy mit tud a fogantatásáról vagy születéséről, de ha akkor és ott valami drámai dolog történt, azt általában tudja.

A férjem mellett elvégeztem az anya-magzat kapcsolatanalízis képzést és ezzel lett teljes a praxisom. Foglalkozom nőkkel, akik anyák szeretnének lenni, kismamákkal, akik a babájukkal szeretnének kapcsolatba lépni, a megszületett gyermekükkel, kisgyerekes anyukákkal és apukákkal. Mi a módszer? Amit a helyzet éppen megkíván, hogy a testi-lelki egyensúly visszaállhasson.

2015-ben meghalt a férjem. Itt maradtam három kamasz gyerekkel, befejezetlen szakmai hagyatékával. Azt kereste, mikor születik a lélek. Nem találta meg a választ. Én hiszem, hogy a lélek már a fogantatás előtt jelen van, és remélem, hogy halálunk után is támogatja szeretteinket.

Ahogyan ez a Lili lányunkkal is történt 16 évvel ezelőtt. Egyik este azt mondta ugyanis a férjem, hogy de jó lenne, ha jönne még egy gyerek. És Lili még abban a hónapban megfogant. Én ezt akkor és azóta is úgy képzelem, hogy Lili ott ült egy felhő szélén, és amikor az apja hívta, elkapott egy szalagot és azon lejött hozzánk.” (Dr. Somkövi Ágnes)

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.