Erzsi néni, Máréfalva, Erdély

“Hát én életemben soha nem mondtam, hogy ezt nem lehet megcsinálni, vagy nem lehet menni, ez sohase vót! Mikor kicsi vótam, alig tudtam menni, má’ szekérre tettek, mentünk a mezőre. De én nem untam semmit, soha nem mondtam, nem megyek!
Ha bármit is mulasztottam, az a templomba járás volt.
Máréfalván születtem, világéletemben itt éltem, a férjem négy évvel volt küsebb tőlem, én ezt nem bántam, neköm valahogy mindig is küsebb legények tetszelegtek.
36 esztendeig az anyós is velünk lakott, az egy talpraesett hitványféle vót, gúnyolódó, csúfolkodó, nem könnyítette meg az amúgy is nehéz életünket. De én mindent kibírtam, hallgattam, ez alatt az idő alatt csak kétszer vesztünk össze. Nekem négy menyem van, de azt mondtam, hogy olyan nem lesz, hogy én ilyen legyek, de ha igen, akkor inkább világgá megyek…
Apám nagyon szerette az italt, a férjem is hasonlóképpen, 51 esztendőt együtt veszekedtünk, méges jól megegyeztünk. Nem úgy mint az oláhfalvi asszony, meg az ura, akik nemigen beszélgettek, mondta is az embör, hogy »nem tudunk egy elvre jutni az asszonnyal, de amikor egyszer a szomszédba meggyúlt a csűr, mind a ketten kaptuk a vödröt es futtunk…« .Mi is veszeködtünk, de egyfelé mentünk!
Én nem tudom, én katolikus vagyok, de nem foglalkozok a pappal! Most, hogy vénasszony lettem, már elmegyek a misére, meghallgatom, de sok olyan mindet mond, amit már kitörölnék. Azt mondja, meghalunk es feltámadunk. Hát mondja meg, hogy hová tud feltámadni a csont és bőr? Ebből semmi sem igaz! Eztet nem tudhatja senki se!

Mennyiféle nép támadta örökké Erdélyt, mindenfelül, én nem tudom, hogy miért támadták ennyire, támadták kunok, eseményök, besenyők, szászok, mongolok, tatárok, törökök, oláhok, muszkák… Segítség nem sok volt…
Itt a faluban az új utat a taljánok csinálták, a régi útba még nagy-nagy kövek vótak, s egy laposabb kövön egy lábnyom vót, erre az apó mindig azt mondta, hogy mikor Jézus a földön járt, erre a kőre rálépött, bal lábbal, a szíve felől!
Mind azt zúgják a főnökök, hogy »Erdély a mienk!«, a legkisebbek meg csúfolkodnak, hogy, »Nem! A mienk!«…
Es mégis kié? Há’ a mienk!”

Szólj hozzá!