Horváth Dávid

Miközben a feminizmus – ami szerintem egy nagyon fontos törekvés, és én maximálisan támogatom – minden fronton, teljes tűzerővel sorozza a világot, a közvéleményt és a társadalmat, addig a férfiak változásáról nagyon kevés szó esik. Pedig most az évezredek alatti patriarchátusból, valamint dogmákból kell kitörnünk, tradíciókat lebontanunk. Senki sem beszél arról, hogy hogyan lehet férfiasnak maradni, sem arról, hogy egyáltalán, mi a férfias.

Mert a sztereotípiák szerint mi a férfias?

A macsó, a hőzöngő, a cowboy, a tévé előtt söröző, a melós, az izzadt. Aztán kiderül, hogy összekevertük a bunkóságot a férfiassággal…

Én ezt úgy fogalmaztam meg magamban, hogy férfias az, aki gentleman. Ezt ma nem tanítja senki, mert az, hogy előre engedem a nőt az ajtóban, vagy én fizetek az étteremben, még kevés; betanult szekvencia, mozdulatsor, amiből hiányzik az intuíció. Az úriember ösztönszerűen, a nemvárt szituációkban is figyelmes, mert észreveszi, hogy mikor van szükség a segítségére, odafigyel arra, amiről a nő beszél, vagy akár megdicséri, hogy piros sálhoz piros cipőt vett, vagy hogy kilakkozta a körmeit… Ez utóbbira például már azt mondjuk, hogy ilyet csak meleg férfiak csinálnak, s bár lehet, hogy észrevesszük, és tetszik is, mégsem mondjuk ki. De miért ne lehetne gentleman módjára kedveskedni? És félreértés ne essék, nem modorosságról, udvariaskodásról beszélek, sőt, a gentleman, ha szeret, szenvedélyesen szeret.

Megy most egy svéd film a mozikban, amiben a főszereplő úgy jelenik meg egy munkahelyi megbeszélésen, hogy a karján üvöltő csecsemőt tart. Mert most éppen anyának más dolga van. Mindez erős szembemenetel a tradíciókkal, hiszen az apánál van a gyerek. De miért is ne tudna vele foglalkozni? Ugyanolyan ember, mint a felesége, csak most épp még a munkahelyére is be kell menni, ahol az egészben az érdekes, hogy az emberek mindezt tolerálják. Senki nem nézi le, nem mondja azt, hogy ő egy papucs, tutyimutyi rabszolga, hanem természetes helyzetként fogadják el. A gyereksírás pedig nyilvánvalóan zavar egy megbeszélést, de türelemmel végül még ez a szituáció is működőképes.

Egy ilyen változásra mennyire áll készen a magyar férfiak többsége?

Hiszek abban, hogy minél többször jelenik meg a társadalom szeme előtt ilyen és ehhez hasonló példa, annál elfogadottabbá válnak az új szerepeink is.

Változnunk kell, ennek pedig a kulcsa az önismeret és az önértékelés. Mindez kérdésfeltevésekkel kezdődik. Az olyan dolgok megkérdőjelezésével, melyeket eddig bevettünk. Például azzal, miért gondoltam azt, hogy a nők nem lehetnek ugyanolyan erősek, mint a férfiak, s ez vajon tényleg igaz-e? A kérdezés a gondolkodás és az önismeret alappillére. (A baj akkor kezdődik, ha – mint macsók – kijelentésekben és ultimátumokban kommunikálunk.) Ha pedig válaszokra jutsz, nem szabad félni, cselekedni, változtatni, akár az alaptermészeteden is!

S persze mint mindennek, ennek az átalakulásnak is varázsszava az egyensúly. A nőknek is vigyázniuk kell, hogy ne essenek át a túloldalra, és ne mondják például azt, hogy nem érdekel, nem főzök, majd rendelünk, majd a férjem intézi a háztartást, ha akarja, mert akkor megint csak egyoldalúvá válik a férfi-női kapcsolat, és a nők ugyanott találják magukat, mint a férfiak anno.

Én az utóbbi két évben boldogtalan voltam. Amellett, hogy teljesen rendben volt az életem, azt éreztem, úsznak el mellettem a hónapok, én pedig csak egy helyben toporgok. Felmondtam a munkahelyemen, és most négy év után újra szabadúszó vagyok, ami egy bizonytalanabb létforma, s mégis az egyensúly ezáltal billent helyre az életünkben.

Azt szokás mondani, hogy „minden sikeres férfi mögött áll egy nő”. Érzed, hogy mennyire gáz ez a kijelentés? A férfi az, aki sikeres, a nő pedig támogassa őt. Ráadásul ez az állítás egy erős, intelligens nőt feltételez, aki a férfi mögött (!) kell, hogy álljon. Ez régen, a patriarchátusban igaz volt, ma már egy bullshit! Az igazság szerintem a következőképp ragadható meg, „minden sikeres ember mellett ott áll a párja”.

Ha egy férfi nem jut el fejben oda, hogy nem leszek attól kevésbé férfi, ha egy sikeres és okos nőt támogatok (sőt!), akkor soha nem fog elszakadni a sztereotípiáktól, és valóban kevesebb lesz a párjánál…

Miért is gondoljuk, hogy csorbulhat a férfiasságunk azért, mert egy erős nő van mellettünk?

Én aztán tudom, mert mellettem egy erős nő van, nem is akármilyen… S látom, hogy ő ugyanúgy igényli azt, hogy egy erős férfi legyen mellette, mert nem tudna olyan kapcsolatban létezni, amelyben ő a domináns. És az elmúlt több mint húsz évünkben mellette tudott az én férfiasságom is megerősödni.

Számomra férfias az, aki egyenesen kiáll dolgokért, határozott és döntésképes.

Azt, hogy beviszem a síró gyerekemet egy meetingre, igenis lehet férfiasan csinálni: gyerekek ez van, vállalom, ne aggódjatok, majd ügyesen csinálom, nektek pedig nagy köszönet, hogy türelmesek vagytok.

És onnantól kezdve, hogy én a hét egy bizonyos napján elmegyek az uszodába, hogy megszárítsam a hétéves lányom (és még más osztálytársai) haját, számomra nem tutyimutyiság, mert olyankor nem egy cuki, anyukaként viselkedő apuka vagyok, hanem mindezt határozottan, szeretettel, férfiasan teszem.

Fotó: AgiSzaboPhotography