Juhász Julianna

„Tizenhét voltam, amikor gimnázium mellett a McDonald’s-ban dolgozva kiszolgáltam egy vásárlót. A hölgy szép autóval érkezett és az sugárzott róla, hogy egy intelligens ember. Benézett az ablakon és meglepő módon ezt mondta: „Ne fecséreld el a fiatalságod és a szépséged! Nagyon szép vagy! Nem idevaló.”. Egyébként sem ott terveztem a jövőmet, de valahogyan ez nagyon megragadt bennem és beindított valamit. Addig is kaptam bókokat, de egyrészt furcsálltam az egészet, másrészt nem is tartottam magam annyira szépnek, hogy ezt komolyabban vegyem. S amikor ez a nő ezt mondta nekem, akkor én arra jutottam, hogy talán mégis kellene nekem ezzel kezdenem valamit.

Egyik nap, munka után egy hobbifotós kollégám a gyorsétteremből készített rólam fotókat a Tisza-parton, s így lettek anyagaim, portfólióm, amivel később el tudtam indulni a modell szakmában. Mind a mai napig hálás vagyok neki ezért! Mikor Budapesten kollégista lettem, regisztráltam pár céghez, ügynökséghez, így egyetemi tanulmányaim mellett tudtam dolgozni. A modellkedés számomra nem volt elsődleges cél, inkább csak nagy élmény, hogy részese lehettem egy-két fotózásnak vagy forgatásnak. Szerencsére sok megkeresésem lett és azt vettem észre, hogy ez számomra nem is igazán munkát jelent. Szeretek utazni, új embereket megismerni és kivétel nélkül mindegyik hozott valami újat.

Ugyanakkor a modellkedéssel kapcsolatban is azt érzem, mint korábban a zongorázással: nagyon szeretem, de nem tudom elképzelni hivatásként.

Tavaly nyáron eljutottam Horvátországba is egy forgatás kapcsán. Volt egy nap szünetem, s egyedül elmentem szétnézni a környéken. Akkor szó szerint azt éreztem, hogy a világ kezd kinyílni előttem. Mindezzel egyidőben azonban az is megfogalmazódott bennem, hogy ezentúl én szeretnék dönteni, hogy merre menjek, mert a mostani döntéseim fogják meghatározni azt, hogy hol leszek öt-tíz év múlva. Eddig csak sodródtam, a körülmények döntötték el helyettem még azt is, hogy milyen szakirányon végzem el az egyetemet, de most már itt az ideje annak, hogy megkeressem, én mire vágyom, hogy az végre meg is történhessen.

Szívem szerint útra kelnék és világot járnék. S mindemellett vágyom arra, hogy közben a szociális készségeimet is ki tudjam élni. Egészségügyi szervező szakon diplomáztam és a népegészségügy ragadott meg a legjobban. Én magam is szeretnék segíteni, tanácsot adni, felvilágosítani, akár harmadik országokban is.

Mert kell az embernek valami hivatás is, amit egyrészt örömmel tesz, másrészt, ami által hagy maga után valamit, aminek értelme volt, amivel, ha csak egy kicsit is, de jobb hellyé tette a Földet…”

Szólj hozzá!