Kiss Zsuzsanna, 5Ritmus tanár

„Egy barátom vitt el először 5Ritmust táncolni. Hosszú nap volt mögöttem, már reggel fájdalommal ébredtem, s az egész napos munka, utazás és egy másoddiploma átvételi ceremóniája után érkeztem meg életem első 5R órájára. Nem tudtam, mi ez, de a gyengéd és határozott tanári iránymutatás, illetve  a zene elkezdett sodorni. Három óra elteltével a hajam csatakos volt, a ruhám úgyszintén, és a fájdalom eltűnt. Tudtam, hogy hazaérkeztem. Felrémlett, hogy a belső gyermekem, az a hajdani kislány, aki voltam, balerina szeretett volna lenni…

„Elkapott a gépszíj”, elkezdtem órákra és a workshopokra járni egymás után, itthon és külföldön, és bár az 5R nagyon más, mint a balerinák tánca, a mozdulataim megélése, a testtudatosság fejlesztése által elkezdtem önmagamra találni. Elkezdtem gyakorolni a testemre, a lélegzetemre figyelést. A szabadságban, hogy a saját lépteim koreográfiája és a pillanatnyi energiaszintem szerint táncolhatok, örömöt találtam, a testrészek-meditáció során kezdtem belakni a testem tereit, a sétameditációk új utakat nyitottak…

Mert például egy sétameditáció során, amikor az emberek forognak, mozognak, sétálnak a térben, és folytonos irányváltásban azt keresik, hogy hol fog éppen megnyílni az üres tér, ahová továbbléphetnek, hiába tervezed meg, hogy épp merre szeretnél eljutni. Könnyen lehet, hogy mire odaérsz, már nem üres az a hely, sőt, ha engedsz ennek a fajta figyelemnek, és azt tervezgeted, hogy hova is kell lépned, elveszíted az áramlásodat, akadozó lesz a mozgásod. Ellenben amint ráérzel az üres tér megtalálásának a módjára, lendületet kapsz, megtalálod a saját, meglepetésekkel teli utad, és részévé válsz egy nagyobb áramlásnak, amelyben hiába van együtt akár száz ember is, mégsem fogtok ütközni. Ráadásul rájössz, hogy a tested tudása, intelligenciája óriási bölcsességet rejt magában.

Ahogy elkezdtem  mindezt gyakorolni, egy idő után  azon kaptam magam, hogy utazom az életemben.

Akkor éppen középiskolai tanár voltam, de a mozgásmeditációval találkozva életmegváltoztató tapasztalatra tettem szert: az intellektualitás világából új kapuk nyíltak meg számomra a testi érzékletek felé. A tánc által otthonra találtam a saját testemben, felfedeztem, a szavaknál mélyebbi megértés örömét, s új kifejezésformákat kaptam az érzéseimhez…

Kértem egy év fizetés nélküli szabadságot és eldöntöttem, hogy végigjárom az 5Ritmus táncmeditáció különböző szintű workshopjait, hogy egyszer én magam is taníthassam.

Addig „tervező” típus voltam, ám ahogyan a tánc során elkezdtem megtalálni az üres tereket a következő lépéseimhez, úgy sikerült megtanulnom abban bízni, hogy mindez az élet dolgaival is lehetséges.

Az 5Ritmus táncban nem egy meghatározott koreográfiát követünk, hanem arra figyelünk, milyen mozdulat akar megszületni épp, és csak hagyjuk, hogy ez megtörténjen.

Gabrielle Roth, a módszer megteremtője nyomán úgy szoktuk mondani, hogy a pillanatnyi igazságunkért táncolunk. S amit keresünk, az nem feltétlenül valami nagy, világmegváltó igazság, hanem egyszerűen annak érzékelése, hogy hogy vagyunk épp az adott pillanatban. És ha a pillanatban azzal tudok maradni, ami éppen van, máris megszületik a következő pillanat. Ahogyan egyik mozdulatból a másik…

És ezzel az egyszerű, magától értetődő folyamatossággal, lélegezve haladhatok az úton, átélhetem a mozdulatot, megélhetem az életet.”

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.