Konrád György – nekem – az Ember Varju Kata jegyzete

Ő volt az, aki a még cseperedő lányomnak megmutatta, hogy a valóságban is vannak olyan úriemberek, akik elvben csak a könyvek lapjain léteznek.

Aki, mindig királynőként köszöntötte az akkor még kislányt – is.

Aki mindig emlékezett rá, hogy korábban mit mondott neki, még akkor is, ha jelentéktelennek tűnt.

Aki mindig egy szinte ismeretlen tisztelettel fordult az emberek felé.

A mai napig emlékszem a lányom ámulatára. Egy életre megmutatta neki, hogy így is lehet. Etalon lett. Ebben is.

Órákat beszélgetett velem, mielőtt rám bízta szeretett gyermekét. Egy emberi és szakmai mélyinterjún éreztem magam, nem csak a felszínt kapargatta. Tudni akarta, ki vagyok, mit fogunk csinálni és milyen gondolat mentén. Biztonságban akarta tudni akkor is, ha ehhez egy szakmát kellett megértenie. Bárcsak több ilyen lenne!

Egyszer írtam egy könyvet, amiben szerepelt egy jelenet. Arról szólt, hogy beszélgettem egy bölcs emberrel, aki feltett egy kérdést, ami kapcsán oly sok minden a helyére került bennem. Név nélkül. Ő volt az, akit ennyiből is mindenki felismert, aki ismerte Őt. Csak Ő volt képes így kérdezni. Kedvesen, bölcsen, tömören, a lényeget kitapintva. Szerette a szépet, a derűt, a finomat, a jót és ezt is sugározta vissza. Figyelt. Folyton ott volt a szemében az a kicsit huncut, vesébelátó figyelem, derűs mosolyával kísérve. Mindenkivel kedves volt és mindig volt egy jó szava. Úgy tudott végigsétálni az utcán, hogy lelassult körülötte az élet. Őt látva kicsit mindenki megállt a rohanásban és tudattalanul is érezte, hogy érdemes az élet apró szépségeire rácsodálkozni. Ő volt az, akivel olyan volt beszélgetni, mintha valami szentélybe lépnénk be. Olyan rendíthetetlen méltóságot és nyugalmat hordozott magában, ami azokra is átragadt, akik csak látták. Sokan méltatták szakmai sikereit, biztosan nagyon sokan jobban is ismerték, mint embert. De nekem ilyen volt Konrád György, az Ember. Sokat adott egy egész falu lakosságának csupán a jelenlétével. Nem számít, hogy ki értett egyet Vele és ki nem. Bizton állíthatom, hogy mindenki ezeket érezte, ha találkozott Vele. Legyen könnyű a lépted Gyuri! Tudom, hogy fentről is mosolyogva fogod figyelni az életet, és amit adtál, az velünk marad.

 

A fotó is: Varju Kata