Jegyzet az időről, avagy egy rendhagyó könyvajánló – Michael Ende: Momo

„Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit sem jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat – attól függ, mit élünk meg abban az órában.

Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik.”

 

Momo történetében az Időtakaréktól érkező szürke urak lecsapnak az emberek idejére. Nincsenek akciójelenetek, az időrablás nem erőszakkal történik, bárki, aki jelentősebb és előkelőbb életre áhítozik, könnyű préda. Így aztán szép lassan az egész közösség áldozat lesz. Mondhatnánk, hogy a szürke urak áldozata, de inkább mondjuk azt, hogy a saját tévképzetének az áldozata.

A város is sivárrá válik, mindent, ami fölösleges elhagytak, már nem fontos, hogy olyan házak épüljenek, amelyek a bennük lakó emberekhez illenek, olcsóbb és takarékosabb megoldás az egyforma bérkaszárnyák felhúzása. Az emberek elfelejtik, hogyan kell ünnepelni, félnek „elvesztegetni” még a szabadidejüket is, így annyi szórakozást zsúfolnak bele, amennyit csak bírnak, az álmodozás pedig egyenesen bűnténynek számít. Legnehezebben a csöndet viselik, mert a csöndben félelem lesz úrrá rajtuk és sejteni kezdik, hogy valójában mi történik az életükkel. Így hát inkább zajt csapnak.

De mindez nem hoz eredményt, mert bár szebb ruhákban járnak, több pénzt keresnek és többet is költenek, egyre kedvetlenebbek.

Minél többet takarékoskodnak az idejükkel és minél kevésbé merik azt „haszontalan” dolgokkal tölteni (mint például Fusi úr, a fodrász fecsegéssel, a papagája gondozásával, betegek meglátogatásával, mások meghallgatásával, olvasással vagy csak az ablak előtti üldögéléssel), annál kevesebb marad nekik. „Mert minden embernek megvan a maga ideje. S csakis addig marad élő, amíg az övé.”

Az ellopott időt végül Momo szabadítja ki és adja vissza az embereknek.

Egy mezítlábas, borzas, rongyos ruhákban és bő férfikabátban járó kislány, aki igazán „csak” egy dologhoz ért: másokat teljes figyelemmel és odaadással hallgatni.

 

(gálfisaci)

 

A kép forrása: pinterest.com

Szólj hozzá!