Mesék Advent idején

Meséltél már gyertyafénynél? Hallgattál már így mesét? (Most, felnőtt korodban!) Amikor kint hideg van és sötét? Összebújva gyerekkel, felnőttel? Amikor nem szólt más, csak a mese hangja, a figyelem egyre inkább a történettel mozgott, majd elindult befelé, abba csodálatos, titkokkal teli világba… Képek jelentek meg, a mese és a te képeid…

Mikor meséltél így utoljára? Mikor meséltek neked így?

Advent ideje van. Várakozunk, készülünk egy eljövetelre, egy megérkezésre.  A régiekben ennek az időszaknak szinte minden hetére, napjára esett egy ünnep, egy rítus.  Egy rítus, ami kiemelt a hétköznapokból, valami magasabbhoz, nagyobbhoz kapcsolta az embert.

Ma ezek kikopni látszanak, átalakulnak, vagy átköltöznek az iskola falai közé. De ott marad bennünk, velünk a készülés. Ott van bennünk a lecsendesedés vágya, annak a vágya, hogy együtt legyünk. Hogy megszülessen bennünk, velünk a fény, a melegség és ez együttlét öröme, szentsége.  Annak a vágya, hogy kilépjünk a profán, hétköznapi létünkből. Várjuk az ünnepet.

Sütünk, főzünk, takarítunk. Tisztítjuk a körülöttünk levőt. Megmutatjuk a karácsonyi étkekkel az ízeinket. No meg rohanunk bevásárolni, ajándékot, fát venni. Csak ebben néha elaprózódunk. Szétesünk. Rendeződjünk, tegyük vissza a fókuszt oda, amiről ez az ünnepkör szól. Akár minden este megtehetjük, a készület, a rohanás után. Mondjuk, gyújtsunk egy gyertyát, hívjuk magunk mellé párunkat, gyerekünket, (no jó, egy pohár meleg tea, forralt bor is jól jöhet!) és kezdjünk el mesélni…

(Lehet könyvből olvasni, lehet fejből, lehet családi meséket mondani…)

Mert a mese ebben (is) segít. Ünnepet teremt bennünk, körülöttünk. Rendez és lecsendesít. Befelé viszi a figyelmünket.  És nem, nem kell a karácsonyi mese. (Ilyen műfaj igazából nem is létezik.)

Mit is keresünk advent idején? A napot hívjuk, a meleget, a fényt. A szeretetet. A születés, megérkezés örömét, a család megtartó erejét ünnepeljük, erősítjük az együttlétet.

Találunk ilyen meséket! Vannak olyan mesehősök, akik a fényért, a napért a melegért indulnak útnak (A nap keresése; Mese a Napról). Vagy épp a boldogságért (Boldogság madara). És ezek a hősök sosem magukért teszik meg ezt a nagy utat. Mindig a közösségért, a családért.  Vannak mesék a szeretetről (A só) az együttérzésről, arról, hogy a hozzánk fordulót, segítséget kérőt nem utasíthatjuk vissza (A negyedik bölcs). Vannak mesék az egymást segítő testvérekről (Az első templom).

Gyújtsunk egy gyertyát estefelé és meséljünk!

 

Vaskor Gréta

meseterapeuta

www.vaskorgreta.hu

Szólj hozzá!