Meséljünk!

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy mese.  Egy másik pedig az Üveghegy mögé rejtőzött. Aztán vannak mesék a tölgyfa tetején, nem is akármilyenek, de néha a világ végére kell értük menni, mert túl vannak a világon, mindenen, ahol már senki sem jár, ott, Tórem Isten népénél. Ilyenek ezek a mesék! El kell érte mennünk! Hol a tenger mélyére, hol a felső világba, hol egy faluszéli kis házba. De az is lehet, hogy épp a szomszédban lesz a mese, vagy az udvarodban találsz rá. Vagy a nappaliban az könyvespolcon, vagy egy régi fényképalbumot nézegetve.  Rátalálsz családod meséjére. Mert a mesék mindenütt ott vannak, rejtezve és szem előtt. Én-mesék, család mesék, népmesék.

Miért megyünk ezekért a mesékért, miért mesélünk? Mert a mese egy történet. És történeteken keresztül könnyebben lehet tanulni, megjegyezni dolgokat. Könnyebben felidézhetőek. A történetekkel együtt mozdul a gondolat, az érzés. (Néha a test is.) A történet olyan, mint egy folyam, amibe be lehet szállni, be lehet kapcsolódni. (Majd pedig ki.) Utazás.

Mitől olyan különleges történet a mese? Talán az egyik oka az, hogy olyan történetek, amik az embert érintő alapvető és fontos kérdésről szólnak. Életről, halálról, párválasztásról. Az én, az út megtalálásáról. A sötét és a világos harcáról. Kísértésekről, áldozatokról.  Ezek a mesei történetek esszenciák. Időtlen idők óta érlelt tanításuk van. Sok-sok ezer ember mondta, és hallgatta őket.  Így ha egy népmesét mondasz, olvasol, vagy hallgatsz, te is része leszel ennek a nagy közösségnek. Rajtad keresztül is érlelődik a mese, mert ez a sok figyelem, belső kép csiszolja a történeteket. Egy kiérlelt mese minden szava fontos, minden képe üzen. Nincs benne fölösleg sallang. Pont annyi, amennyi szükséges

A lélek a képek nyelvén ért. A mese meg a képek teremtéséhez. Útnak indulunk a mese hősével, (vagy épp egy másik szereplővel) és együtt lépdelünk vele, részesei leszünk a történetnek.  Belelépünk a mesébe. Mert a mese hív: gyere, lépj be a birodalmamba, gyere, nézz körül, gyere, tapasztalj velem! Gyere!

Hív felnőttet, gyereket, öreget, fiatalt, nőt és férfit.  Mert a mese nem csak a gyereké! Mindenkié. Nincs és nem volt olyan nép a világon, akinek ne lennének meséi. És ezek a mesék elsősorban mindig a felnőtteknek szóltak, szólnak.  A mese egyszerre tanít és gyógyít. Meséljünk! Tanuljunk, gyógyuljunk, és közben élvezzük a mesét! A miénk.

Meséljünk!

szeptember 30. – Benedek Elek születésének napja, A Népmese napja

 

Vaskor Gréta

mese- és családterapeuta, családállító

www.vaskorgreta.hu

 

Kép: Dinara Mirtalipova