Móricz Emília és Hegyi Ferenc

Emi:

„Hat évvel ezelőtt a Facebookon láttam meg a felhívást a Koraszülöttekért Országos Egyesület részéről, hogy varrókat keresnek. Utánanéztem, hogy mi is ez, megtetszett és mivel minden feltételem adott volt ehhez a fajta segítséghez, felvettem velük a kapcsolatot. Örömömet lelem benne azóta is.

Azt hiszem, az önkéntesség leginkább magadról szól…

Számtalan változás, újrakezdés volt a mi életünkben is és megtapasztaltuk, hogy sokszor a kicsi is mennyire sokat tud jelenteni, milyen fontos és mennyire át tudja alakítani az élet a prioritási sorrendet.”

 

Ferenc:

„Mivel Emi az idei évben egy picit túlerőltette a kezét egy nagyobb mennyiségű inkupóló elkészítésekor, megkérdezte, hogy nincs-e kedvem segíteni. Szeretek új dolgokat kipróbálni! Először a szabást tanultam meg, majd az összevarrást is. Ő megmutatta, hogy mi hogyan működik, mire figyeljek, én pedig rákaptam az ízére.

Rettentően megnyugtat a varrás!

Mindig van az a pont, amikor már túl sokat jár az ember agya – mi a másnapi teendő, mi lesz a számlákkal, a beszállítókkal stb. –, hajlamosak vagyunk rástresszelni arra, ami még nincs, de amikor leülök varrni, annyira kell figyelni, hogy a varratok szépek legyenek, az eldolgozás ne sértse meg a babát, de a kés és a tű se okozzon bennem kárt, hogy ez teljesen megtart a pillanatban, kikapcsol.

Tulajdonképpen ez a magyarázata annak, hogy én ezt szívesen csinálom! De azért, ha az egyesület titkára képet posztol egy koraszülöttről a ruhában, amit én varrtam, az nagyon jó érzés!!!

Ezért nekünk nem fizetnek, sőt, inkább nekünk kerül pénzbe. Ha úgy járunk-kelünk és akciósan találunk anyagot, cérnát, tépőzárat, mi vesszük meg…

Úgy érezzük, hogy ezzel a munkával kézzelfogható értéket teremtünk!”

Szólj hozzá!