Mostohák meséi II.

A mesékben sokszor szerepel a kifejezés, mostoha. (Már maga a szó is megtöltődik negatív jelentéstartalommal, nem gondolunk semmi szépre, semmi jóra a szót olvasván…)  A mesében ki  a mostoha? Az anya halála után az apa újra házasodik. Néha a gyerek kéri meg (Őzfiú), néha viszont azért házasodik újra, mert nem bírja az egyedüllétet (Világszép Vaszilissza). Vagy egyszerűen már így kezdődik a mese és említés sincs az édesanyáról. (Van persze olyan mese is, amikor az apa nem hoz új feleséget, anyát, de ez egy másik történet, út…) Sokszor ennek az asszonynak van édes gyermeke (Hamupipőke, Holle anyó), néha nincs (Hófehérke).  Ha a mostoha megjelenik a mesében, akkor tudható, hogy a továbbiakban jön még szenvedés, igazságtalansásés nehéz sors. Mert a mostoha (legtöbbször) rosszul, keményen, igazságtalanul bánik a gyerekkel. Féltékeny rá. Dolgoztatja, bántja, nem veszi figyelembe a vágyait, kérését. Néha az elpusztítására törekszik (Hófehérke). Néha el is pusztítja, meg is öli a gyermeket (Fejír madár).

Mostohával élni nehézség, akadály, feladat.

Mert mit tapasztal meg és él át a mese hőse? Milyen anyával találkozik? A nő, az anya sötét, pusztító, büntető, féltékeny arcával.

Az anyától táplálást, biztonságot, megértést várnánk. Ezzel szemben, ezek a mesebeli anyák nem szeretnek, nem ölelnek, nem táplálnak. Néha a mese hősének még az élete is veszélyben van ezek mellett a mostohák mellett.

És itt jön egy nagy kérdés:

Biztos, hogy itt az a fontos, hogy vér szerinti-e az anya?

Biztos, hogy a vér szerinti anya csakis tápláló, gondoskodó és biztonságot adó lehet?

És a nem vér szerinti pedig mindig pusztító, büntető?

Én nem gondolom!

Sőt, sok-sok történettel találkozva tudom, hogy nem így van.

Még a mese is tudja, ismeri azt a helyzetet, amikor a nem vér szerinti anya jobb, többet adó, mint a vér szerinti (Vaddisznóvá vált fiú).

Tapasztalatból tudom, hogy mi anyák mennyi erőt, támaszt tudunk adni, ugyanakkor mennyi akadályt, terhet és fájdalmat is okozunk. Talán nagyon kemény kimondani, hogy az anyaság nem csak kedves, szerető, meleg puha fészek, hanem keménység, fájdalom, ridegség is. Bizony, az anyának van ilyen arca is. Az pedig tragédia, ha csak ilyen arca van, ha csak ezt az oldalát érzékeltük, érzékeljük, ha ilyen anya mellett nőttünk fel.  (Talán könnyebb is mostohának hívni az ilyen anyát.)

A mese azonban mesél tovább, mondja, mutatja mit tehetünk!  A mesehősök nem lázadnak, és a mostohát sem akarja senki megváltoztatni, jobbá tenni a mesében. (Büntetése azonban megtörténhet a gonosz anyának, sokszor a mese végén, és legtöbbször nem a főhős által.)

Mit mond a mese? Mit tesznek a mese hősei?

Elmennek, vagy elmenekülnek!

Megjárnak egy utat, melynek a végén erősebbek, biztosabbak magukban.

A főhősök azonban maguktól csak nagy veszedelemben indulnak el, sokszor pontosan a mostoha az, aki az útra „löki őket”: „Ha beleejtetted, szedd is ki belőle!” – mondja a lánynak a mostoha a Holle anyó meséjében, és a lány beleugrik a kútba. Illetve előfordul, hogy az elvarázsolt, állatalakban létező anya tanácsára szökik el a mese hőse.

Az úton aztán segítőkkel találkozik a főhős és megtapasztalhatja, hogy vannak támogatók a világban. Néha meleg, kedves, segítő nőkkel és átélheti, hogy az élet jóval több mint az otthon tapasztalata, világa. Ráadásul ő is segíthet a még elesettebbnek, kiszolgáltatottabbnak. Végül pedig megtapasztalja, hogy igenis bízhat a saját erejében, saját magában!

A megoldás tehát ennyi: elmenni, kimenni a világba, más, új élményeket kapni. Ezek a próbák persze lehetnek nehezek, kemények, mert mondjuk a boszorkánynak kell szolgálni. De ezek a próbák a saját én(erő) megtalálását és megerősítését szolgálják.

Ha mostohád van otthon, menj, indulj, kapcsolódj mással! És így gyógyulhatsz, mert otthon, ott ahol a mostoha van, nincs esélyed! Mert otthon maradni ilyenkor nem szabad! És egyet nem feledj, a mostohák édes, szeretett lányai otthon maradnak, de soha nem az övék lesz a királyfi!

 

Vaskor Gréta

meseterapeuta

www.vaskorgreta.hu

 

Kép forrása: pinterest.com

Szólj hozzá!