Nyárai Gerzson

Nagyon rossz gyerek voltam. Szegény anyukám sokszor rettegett, amikor az iskolából hívták, hogy épp most mit csináltam. Ugyanakkor bölcsen belátták, hogy az én alkatomhoz a szabadabb elvű iskolák passzolnak, így általánosban a Kincskereső Iskolába, gimnáziumba pedig az AKG-ba járhattam.

Az érdeklődést és az empátiát nemcsak a családomból, hanem ezekből az iskolákból is hozom magammal.

Az AKG sulirádiójában riportokat készítettünk, így születetett meg egy werk adás az akkor induló Megasztárról. Az egyik osztálytársam anyukája a Duna TV-nél dolgozott, felfigyelt erre az anyagunkra, és elhívott a Cimbora c. műsor castingjára. Az első interjúm Szabó Magdával készült. Órákon keresztül ültem egy kényelmetlen ládán a Gundel étteremben, de azonnal beleszerettem ebbe az egész létbe és a munkába.

Tíz éven át dolgoztam ennél a műsornál, s közben megtanultam azt is, hogy miként kell csapatban, stábbal dolgozni. Az MTV-hez, már mint „külsős” kerültem, s itt mindenféle műsorokhoz készítettünk anyagokat – itt forgattam először ún. „beépülős” riportokat, amikor valakinek egy napját követtem végig. Alapvetően ezen évek alatt sajátítottam el ezt a szakmát – elsősorban a hibákból tanulva.

A Petőfi tévé indulásában még részt vettem, de amikor később azt éreztem, hogy már nem fontos számomra, hogy itt dolgozzak, eljöttem. Jelenleg szabadúszóként készítek filmeket, s mellette Cool Story Bro címen saját sorozatot indítottam a YouTube-on. Ez utóbbit a munkám mellett, egyedül, desszert jelleggel és szerelemből készítem. Ez az én játszóterem, ahol én döntöm el, hogy kivel szeretnék találkozni, és milyen témában forgatni.

Elsősorban az érdekel, hogy mi van bizonyos dolgok, életek és karrierek mögött.Például elutaztam Liverpoolba, mert kíváncsi voltam, hogy Bogdán Ádám hogyan él ott, milyen „gépezet” áll mögötte. A szervadományozásról szóló film pedig azért készült el, mert borzasztóan érdekelt, hogy egy szervátültetés hátterében mitől áll össze az elképesztő gyorsaságú precizitás és profizmus.

Szeretem azt a filmezésben, hogy a kamera mögül bátran kérdezhetek – akár olyat is, ami „civilben” tolakodónak tűnhetne. A legjobban pedig azokat a helyzeteket imádom, amikor olyasvalami történik, vagy olyasvalamit mond a riportalany, amire nem számítok, s már a forgatás alatt látom magam előtt, hogy ez lesz az anyag legjobb része.

A munkáim során meg kellett tanulnom, hogy meddig lehetek türelmes és előzékeny, és mi az a helyzet, amikor határozottabban, adott esetben ellentmondást nem tűrően kell fellépnem egy megrendelővel, egy riportalannyal, vagy akár egy pénzügyessel szemben. Ma már tudom, hogy képes vagyok mindkettőre, de egyik sem megy könnyen.

A filmezésekből a mentőzés ránt ki. Elvégeztem egy mentőápolói képzést, és szabadidőmben önkéntesként mentőzöm a Mentőszolgálatnál. És persze ebben a munkámban is benne van a kíváncsiságom, hiszen ott lehetek, ahová más nem láthat be – még ha nem is a kamerámmal. Nagyon szeretem ezt a csapatot, de mégis azt érzem, néha küzdenem kell az ellen, hogy ne csak „a videós gyerek” legyek köztük…

Fotó: Csizmadia Bendegúz