Ocskay Eszter és Zólyomi Ernő

Ernő:

Amikor állást kaptam a Hámori Waldorf Iskolában, még nem ismertem sem a Waldorf pedagógiát, sem az antropozófiát[1]. Gyorsan szükségem volt egy állásra, és itt azt mondták, szabad kezet kapok a zenei terveim megvalósítására. Vagyis látszólag véletlenül csöppentem ebbe a közegbe.

Eszter:

Azon a télen mi ketten játszottuk Máriát és Józsefet az iskola pásztorjátékában. Én akkor végzős voltam a tanítóképző főiskolán, de ahogy tapasztalataim lettek a Waldorf iskoláról, eldöntöttem, hogy itt szeretnék tanítani. Mély tudású, ránk mélyen ható tanár személyiségekkel ismerkedtünk meg, akik tulajdonképpen a mestereink lettek.

Ernő:

Ahogyan az ember elkezd ezzel a pedagógiával foglalkozni, ő maga is elindul az átalakulás útján. Kénytelen, hiszen a saját személyiségével, a saját emberi minősége által tanít. A gyerekek elsősorban – még ha kimondatlanul is – arra kíváncsiak, „Ki vagy te?”, mert az emberhez akarnak, tudnak kapcsolódni. Erre épülhet aztán mindaz a tudás, amit egyébként át szeretnénk még adni. Nem csoda, ha idővel egyre inkább átéreztem egyfajta felelősséget is, a tanár felelősségét.

A Waldorf-pedagógia alapműve, az Általános embertan egy nagy ünnepléssel kezdődik, amikor is Steiner felhívja a figyelmünket arra, milyen fantasztikus és ünnepi esemény az, hogy így taníthatunk. Ugyanakkor van ennek egy hatalmas súlya is, hiszen minden egyes tettednek, tanári mozdulatodnak jelentősége, jelentése van.

Eszter:

Van egy nagyon szép tanári fohászunk, melynek egyik sora így szól: „Kérjük, add, hogy teljesíthessük sorskísérő szolgálatunkat!”. Folyamatosan tudatában kell lennünk annak, hogy amit ma teszünk, az évek múlva, a gyerekeink felnőttkorában is jelentőséggel bír majd. Pedagógusként ezzel a tudással kell nap, mint nap a gyerekek elé állnunk, és tenni a dolgunkat.

Ernő:

A Waldorf-pedagógia a gondolkodás – érzés – akarat hármasságán alapul, amit úgy is szoktunk mondani, hogy a Waldorf a fej-szív-kéz iskolája. Mindez egyrészt azt jelenti, hogy az oktatás nem csupán a fejet célozza meg, hanem a hangsúly a három ápolásának egyensúlyán van. Ha ugyanis kizárólag a fejre, a száraz gondolkodásra hatnánk, azzal elsorvasztanánk a gyermekek érzelmi világát, megakadályoznánk, hogy tetterős, cselekvőképes felnőttek váljanak majd belőlük.

Eszter:

Mindebben a zene, mivel különösen harmonikusan vesz részt benne a három lelki funkció, központi szerepet kap. A zene nemcsak az énekórákra korlátozódik, jelen van a reggeli órák köszöntőjében, az osztálytanítóval való közös éneklésekben, sőt, a nyelvóráknak is fontos része. A zene egyfajta lelki táplálék a gyerekek számára, ráadásul a közös éneklések szociálisan érzékenyítenek.

Ernő:

És az éneklés, a zenei képességek – a gyerekkorunkban szerzett hiedelmeinkkel ellentétben – igenis tanulhatóak. Nem érv, hogy „nekem nincs hangom”! Bárki megtanulhat énekelni, hiszen ahogyan a fény a szemet, úgy hozza létre a hang a fület, és a hangképző szervek önkéntelenül utánozzák a környezetünkben éneklők hangképző szervi mozgásait. Ebből következően, ha valaki szép zenét hall és szép hallásérzetekkel, énekléssel van körülvéve, a zenei hallása és az éneklési képessége is fejlődni fog.

Eszter:

És azért mindehhez szükséges az is, hogy a tanítás élettel teli és szabad legyen. Csak ekkor születhet meg a gyerekekben a belső motiváció. Sokszor tapasztaljuk, mikor készülünk bizonyos alkalmakra, hogy eljön egy mélypont, amikor át kell lépniük a tű fokán, de miután ez sikerült, elképesztő felszabadultság tör rájuk, hiszen meglátják, hogy mindazt, amit létrehoztak, most odaadhatják másnak ajándékba – zene és színdarabok esetében a hallgatóságnak. Egy-egy ilyen munka rendkívül erősen hat a gyerekek érzelmi intelligenciájára is.

Ernő:

A napokban kiadott Kékvölgy Daloskönyvet azért alkottuk meg az iskolában dolgozó tanárok és szülők segítségével, hogy létrejöjjön egy gyűjtemény, melynek alapját a Waldorf iskolákban a karácsonyi ünnepkör idején énekelt dalok képezik. Emellett találhatók benne saját magam által gyűjtött darabok is, iskolai célokra alkalmas feldolgozásban. A legfontosabb célja, hogy aki ezt a kezébe veszi, énekeljen belőle – akár közösségekben, akár iskolákban, akár a család körében. Nem véletlen az sem, hogy nem tartalmaz CD-t, mert szeretnénk, ha ezek a dalok élők lennének, vagyis azokat nem hallgatni, hanem énekelni kell!

 

A Zólyomi Ernő által szerkesztett Kékvölgy Daloskönyv – Ádventtől Vízkeresztig itt megvásárolható.

 

[1]Jelentése: „anthropos”: ember, „sophia”: bölcsesség, Rudolf Steinernevéhez kötődő tudomány, amelynek központi kérdése, az ember valódi lényének a megismerése.

 

Fotó: Gálfi Saci