Őry Barnabás, Veresi Biokert

„Emlékszem, tízéves lehettem, mikor anyukám autóval vitt be Budapestre, néztem ki az ablakon és azt mondtam, az emberek olyanok, mint a hangyák, de már akkor éreztem, hogy nem szeretnék hangya lenni. Aztán húszéves koromig lázadtam is minden ellen, megbuktam az iskolában, kerestem a bajt, de valószínűleg leginkább a helyemet kerestem a világban. Érettségi után Londonba mentem dolgozni, ahol fél évig jól is éreztem magam, de már akkor tudtam, hogy valami mást kell keresnem. Véletlenül néztem a Farm for the Future című dokumentumfilmet, ami arról szólt, hogy jelen pillanatban miért nem fenntartható a mezőgazdaság, milyen irányba tart és globális szinten milyen problémákkal kell szembenéznünk a következő évtizedekben.

Mindezek nagy hatással voltak rám és éreztem, hogy végre találtam valamit, amivel érdemes foglalkozni. Innen indult az egész és szép lassan jött minden egymás után. Jelentkeztem a gödöllői egyetemre, agármérnök szakra. Első évben még bejártam az órákra, de másodévben úgy éreztem, hogy többet tanulok, ha az órák helyett a domonyvölgyi biodinamikus kertészetbe megyek önkénteskedni. Ide köthető a saját szemléletem, illetve a szakmához való kötődésem kialakulása is. S bár elvégeztem az egyetemet, de minden, amit tudok és jelenleg alkalmazok (ideértve a marketinget, a menedzsmentet és a termeléstechnológiát is), gyakorlati tapasztalatomon és más aktív gazdák tapasztalatain alapul, akik ráadásul többnyire Észak-Amerikában élnek, s a saját hazájukban már-már rocksztárnak számítanak.

Az alapvető motivációm az, hogy egy fenntarthatóbb életmód felé törekedjek. Valamiféleképp integrálódni szeretnék a természetbe és lehetőség szerint úgy élni ezen a bolygón, hogy ne terheljem a környezetemet. A romantikus és idilli munkakörnyezetem mára életmóddá és megélhetéssé is vált, ami egy folyamatos fejlődés eredménye.

Abban hiszek, hogy egy ilyen modellnek gazdasági szinten is fenntarthatónak kell lennie önmagában, éppen ezért – bár lenne lehetőségem rá – semmiféle támogatásra nem pályázok. Be szeretném bizonyítani, hogy lehet minimális tőkével elindulva úgy gazdálkodni, hogy már az első években profitot termelünk. Ezt a modellt nem én találtam ki, de folyamatosan finomítgatom és azon dolgozom, hogy hazai kontextusba ültetve is működni tudjon. Aki valóban meg szeretne tanulni gazdálkodni és eléggé elhivatott, ezt a modellt alkalmazva pár hónap alatt is sikereket érhet el és erre az egyetemi oktatásnak a töredéke alatt meg tudom tanítani. Ebbe a méretbe akár már holnap bárki belevághat, mert emberi léptékű, észszerű és egyben tartható, így a helyesen alkalmazott technikákkal gyorsan lehet belőle bevételt is generálni – ezért tartom valóban fenntarthatónak.

Bár a mindennapi rutinom mostanában valószínűleg még nem „fenntartható”, mivel heti 80 órát dolgozom az ideális 30-40 óra helyett, de egy induló vállalkozást szerintem nehéz kevesebb energiával beindítani. A fenntarthatóság nem csak szakmai szinten, de az életmódom szintjén is komolyan foglalkoztat és mivel erre is tudatosan törekszem, ezért azt gondolom, hogy 26 évesen ez a terhelés is belefér.

„Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!” – mondta Gandhi és úgy gondolom, hogy én magam sem tudok ennél többet tenni. Nyilván látom, hogy mi a zajlik a világban, a szakmámban, a mezőgazdaságban és sok olyan dolog van, ami nem szívderítő. Bár vannak előrejelzések, nem jósolható meg, hogy mi lesz a jövő, és lehet, hogy mondjuk harminc év múlva már olyan globális problémákkal kell majd megküzdeni, amikhez túl kicsi leszek. Ennek ellenére biztos vagyok abban, hogy amit én hozzá tudok tenni egy fenntarthatóbb világhoz, azt megteszem, és ezért hiszek abban, hogy van értelme annak, amivel foglalkozom.”

Fotó: AgiSzaboPhotography

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.