Perényi Csilla

Csak nemrég jutott eszembe, hogy amikor a Testnevelési Főiskolán kollégista lettem, készítettem a szobám falára egy plakátot a következő Dickens idézettel, „Tégy minden jót, amire csak képes vagy! És tedd olyan csendben, ahogyan csak lehetséges.” Talán már akkor megsejtettem az irányt, amerre az életem majd haladni fog? Ki tudja?

Negyedévben kerültem abba a gimnáziumba gyakorlatra, ahol aztán mind a mai napig, immár harminc éve tanítok. Nagyon élveztem az egészet, voltam osztályfőnök is, lelkes, jó élet volt. A pályám elejétől úgy tanítottom, hogy közben mutattam is a kért gyakorlatokat. Ez az esti órákban tartott zenés gimnasztikákkal együtt napi 8-9 óra mozgást jelentett. Tizenöt év telt el így, s egyszer csak mindenem megfájdult, az egész testem, de leginkább a csípőm és a hátam. Óriási ellentmondásnak éreztem mindezt, hiszen ezeknek a testrészeknek a mozgástól rendben kellett volna lenniük. Az orvos azt mondta, semmi bajom, s csak később, egy manuálterapeuta ültette a fülembe a bogarat – amiért örökké hálás leszek neki –, hogy a testem fizikailag rendben, ezért máshol kell keresnem a megoldást. Így jutottam el 2000-ben egy egyhetes nyári workshopra, ami az izom kontrollált mozgásáról szólt, s melynek egyik alkalmán a fájdalmaim egyszer csak elmúltak. Ez egy olyan élmény volt, ami után nem volt kétség, milyen irányban kell elindulnom. Akkor hallottam először a Feldenkrais módszerről, és akkor ismertem fel azt, hogy a testemet nem(csak) kihasználni, használni kell, hanem érdemes benne jól is érezni magam. A kíváncsiságomat végül azt támogatta meg igazán, amikor egy gimnasztika órám után odajött hozzám, az egyébként Angliából éppen hazatérő barátnőm, és azt mondta, a foglalkozás olyan volt, mint egy Feldenkrais óra. Ő ott már járt ilyen alkalmon.

Én akkoriban teljesen kizártam azt az eshetőséget, hogy az életemet szervezhetem úgy, hogy iskolaidőben egy hónapra, több éven át elutazzak ezt a módszert megtanulni. Aztán mindig jönnek olyanok, akik segítenek, akkor épp egy kolléganőm, aki azt mondta, legalább járjak utána, mert kérdezni mindig lehet. De még így is két évbe telt, mire a jelentkezésemet el mertem küldeni Baselba. Egyszerűen abban a hitben éltem, hogy a munkám elvesztése nélkül úgysem tudnám elvégezni a tanfolyamot. Nagyon erősen akarhattam ám, mert addig-addig gondolkodtam ezen, míg felmerült a fizetés nélküli szabadság lehetősége, ami azért akkoriban nagyon ritka volt, kevesek éltek ilyesmivel. Valami miatt nagyon nehéz volt minderre magamat felhatalmazni, de amikor végül a levél megíródott, minden – a kövek, amikre lépni lehet, az összes támogatás, ami szükséges – megjött.

Moshe Feldenkrais története alapvetően arról szól, hogy az embernek funkcionálisan kell jól működnie, amihez a mozgáson túl nagyon sok minden hozzátartozik, például, hogy mit gondol, mit érez, hogyan cselekszik, mik a lehetőségei és milyen a környezete. Nagyon fontos a szerepe annak, hogy mit hogyan tanulunk meg. Az emberre jellemző mozgás az életének első évében rendeződik, és egyáltalán nem mindegy, hogy mi történik ilyenkor egy gyerekkel, mert a környezetét – az ahhoz kapcsolódó hideget, meleget, jót, rosszat, illatokat, színeket, mindent úgy tanul meg, ahogyan azok abban a környezetben az érzelmeivel összekapcsoltan jelen vannak. Aztán amikor elindul a beszéd, a mozgásra már másként figyelünk, és tulajdonképpen automatizmussá válik. Az ún. Feldenkrais leckékbe a legelemibb mozgásfejlődési szakaszok vannak beágyazva. Feldenkrais fizikus volt, a Sorbonne-on végzett mérnök, akinek a térde balesetet szenvedett, de nem vállalta a műtétet, mert nagy eséllyel egy lemerevített térd lett volna a legtöbb, amit az operációval el tudnak érni. Azt gondolta, hogy az ember mozgásának az egyik kulcsa a gravitáció, s ha ezt használjuk, és arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mi az, amit el tudunk végezni fájdalom nélkül, akkor az agynak nem kell azzal töltenie az időt, hogy a fájdalom ellen védekezzen, és a nehézről  elvonható a fókusz oda, ahol könnyedség van, s ez a jó érzés kiterjeszthető. Végeredményben megtanulta, hogy ahol nincs keresztszalag, ott az izmait másként kell használnia.

Feldenkrais módszerével az ember újra megtanulja magát mozgatni, s ezáltal érzékelni. A mozgáson keresztül pedig sokféleképpen lehet az emberi lénységünket fejleszteni, mert amikor a mozgatórendszer újra installálódik, elengedjük a hiedelmeinket is arról, hogy mit nem tudunk, vagy lehet megcsinálni. S persze lehet, hogy úgy ahogyan képzelted nem is, de másképpen igen.

Én azt gondolom, hogy minden mozgásban van. Még az érzelmeink is egy-egy mozgás mentén születnek, valamit meglátunk, hat ránk, megindul egy folyamat, ami ismét egy mozgás, melyek mintázatokká állnak össze. Ugyanakkor minél inkább képes az ember elengedni a prekoncepcióit, ítéleteit, azt, hogy ő csak és kizárólag a végeredményre koncentrálva hajlandó megmozdulni, vagy tenni bármit is, akkor a cselekvés folyamatában megtalálhat egy olyan lehetőséget, amit úgy hívunk, tanulás.

Az a készség, amit a Feldenkrais módszer megtanít, a hétköznapjainkba is be tud gyűrűzni, s ugyanúgy tud működni a kommunikációmban, a magamról való gondolkodásban, az emberekhez való viszonyomban, vagy akár a tanításban is. Ha eddig egyféleképpen próbálkoztam valaminek a megoldásával, de nem vezetett eredményre, lehet, hogy másképp kell megpróbálni. És amikor megtanuljuk a különbséget érzékelni, egyben képessé válunk arra is, hogy felismerjük, mit is érzünk valójában. Akár azt is, hogy mikor vagyok igazából  éhes, és mi az, amit valójában szeretnék megenni. Rájövünk arra, hogy a dolgokat mi irányítjuk, ha pedig ez így van, akkor miért is ártanék magamnak. Egy olyan tanulásba kezd az ember a mozgásmódszer elsajátítása eredményeként, ami már nem is a mozgásról szól. Rájön, hogy szabad a testét használnia, sőt, szabad azt gondolnia, amit éppen gondol. Hiszen legtöbbször a gondolkodásunk is egy tanult dolog…

Számomra ez egy fantasztikus hobbi, mert ahogyan jelen vagyok mások tanulási folyamatában nem telik el nap, hogy ne tanulnék én is valami újat, akár másokról, akár magamról.

Mert tulajdonképpen mindannyiunkkal ez történik: lesz az, amivé leszünk, de eljön egy pont, amikor azt mondjuk, ez nekem már annyira nem tetszik, szeretnék változtatni. Feldenkrais módszere úgy szül testi jólétet, hogy közben integrálja a gondolkodást, az érzéseket és a cselekvést.

Feldenkrais tanfolyam

Fotó: Zsolnai Péter