Perspektívák 11. Bátorság

Pár hete készülök a bátorságról írni. Felkérést kaptam rá, és azóta emésztgetem magamban, vajon mit is jelent a bátorság. Leegyszerűsítve számomra azt, amikor valaki képes a félelmein indokolt esetben átlépni, vagy inkább azokkal együtt, de azok ellenében cselekedni.

Mégis megannyi érzés és hangulat kavargott bennem a témával kapcsolatban!

Mert mindenhol és mindig mást jelent bátornak lenni.

Ebben a közegben, a mai Magyarországon bátor az, aki mer önmaga lenni, a saját útját járni, mer a konvenciókon kívül állni. Vannak helyek, ahol nem számít hogy nézel ki, hány kiló vagy, vagy milyen a ruhád. Senkit nem érdekel. Az számít, hogy mosolyogsz-e, hogy mit tükröz a szemed, hogy kapcsolódsz másokhoz. Ezeken a helyeken mást jelent bátornak lenni. Mint egy hatalmas ugródeszka emel fel ez a fajta közeg és az alap, hogy önmagad lehetsz. Vagyis ami az egyik helyen magas szint, az a másikon a kiindulópont…

Aztán ilyen válaszaim születtek még:

Bátorság szembemenni az árral, akkor is, ha az ár láthatóan rossz irányba sodor. Bátorság az önként választott kisebbséghez tartozás.

Bátorság máshogy élni, máshogy nevelni a gyermekeinket, bátorság különbözőnek lenni.

Néha bátorság elfogadni, máskor meg nem elfogadni és küzdeni.

A lovas foglalkozások során nagyon sok emberrel találkoztam, aki azt mondta, nem fél a lovaktól, de nagyon kevéssel, aki valóban nem félt. Akik az első alkalommal mégis pironkodva bevallották, hogy félelem van bennük, ezt valami szégyellnivaló dolognak tartották. Pedig nem az a természetes, hogy félünk egy számunkra ismeretlen, hatszáz kilós, villámgyors, tiszta izom lénytől? Sokszor gondolkoztam rajta, miért szégyellnivaló a félelem, hiszen azok, akik a félelmükkel karöltve képesek besétálni a karámba, már az első lépésnél egy hatalmas dolgot tesznek, és később tanulással meg is szerzik azt a tudást, ami a biztonságot jelenti. Ahogy az ismeretlen kiismerhetővé válik, kezelhető is lesz. Ugyanakkor azon kevesek, akik valóban nem féltek, rendszerint veszélybe sodorták magukat. Hiányzott az egészséges kontroll. A félelem nem gyengeség, nem kellene szégyellni! A félelem csupán egy jelzés, s ha nem tagadjuk meg, lehetőségünk nyílik megvizsgálni és eldönteni, valós-e a veszély, avagy hogyan kezelhető.

Talán maga a bátorság sem más, mint a félelmeinkkel jóban lenni? A karámban és az életünkben egyaránt.

Persze felmerül, mi van, ha elhatalmasodnak rajtunk ezek a szorongató érzések, és már nem a barátaink, akik figyelmeztetnek egy-egy éles helyzetben? Amikor már nem vagyunk képesek bátornak lenni?

Azt gondolom, egy világban, ahol szégyellnivaló a félelem, a legnagyobb bátorság felvállalni és segítséget kérni. Ezért tudom nagyon őszintén mondani azoknak, akik ezzel fordulnak hozzám, hogy már meg is találták a kulcsot a kifelé vezető ajtóhoz. Esetleg csiszolgatni kell még rajta kicsit, de a lényeg már megvan.

 

Te mitől félsz? Miben szeretnél bátrabb lenni?

A gondolataidat, tapasztalataidat megoszthatod velem a hello@azember.hucímre írva.

 

Fotó és szöveg: Varju Kata