Perspektívák 14. Jó tanácsok útvesztője

Biztos mindannyian kerültetek már olyan helyzetbe, amikor egy betegség, vagy nehéz élethelyzet kapcsán záporoztak felétek a tanácsok. „Én is voltam hasonló helyzetben, vagy az ismerősöm, az ismerősöm ismerőse, hallottam, olvastam erről.” Sokszor félinformációk alapján kapjuk a jobbnál jobb, különböző tanácsokat, amik hamarosan egy zavaros masszává állnak össze. Ráadásul többnyire megalapozatlanok és csak súlyosbítják a problémával amúgy is terhelt időszak nehézségeit.

Sokszor szakembereknek is hosszú időbe telik, mire egy problémát teljes komplexitásában egyáltalán fel tudnak mérni és körvonalazódik a valós kép. Akkor vajon milyen alapon mondja bárki, hogy az ismeretlen orvos hülye, hogy csak másik kezelés használna, hogy el kéne válnunk, fel kellene mondanunk, vagy éppen a fordítottját? És vajon kinek segít ezzel? Talán a saját igénye, hogy úgy érezze segít, talán mindenkinél okosabbnak képzeli magát, talán csak nem tudja hogyan kezelhetné a helyzetet, ezért oszt tanácsokat.

De vajon hogyan lehet ezt jól csinálni? Mi lenne a valódi segítség?

Tételezzük fel, hogy nem egy öntudatlan, beszámíthatatlan, vagy a világtól teljesen elszakadt emberrel van dolgunk. Akkor feltételezhetjük azt is, hogy akitől valóban segítséget vár, akiben és akinek hisz, akit kompetensnek tart, azt megkérdezi. Nincs szüksége rá, hogy a századik egyetlenbiztosmegkérdőjelezhetetlen tanácsot is meghallgassa. Arra meg végképp, hogy meg is kelljen magyaráznia, miért dönt máshogy. Ennél már csak az „én megmondtam” rosszabb…

Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, kérdezzük meg, hogy tudunk-e segíteni. Annyira egyszerű, hogy leírni is kissé kellemetlen, valahogy mégsem jellemző meghagyni ezt a választást, feltenni ezt a kérdést. Pedig lehet, hogy azzal teszünk a legtöbbet, ha segítünk kikapcsolódni, a „normális” életbe kicsit belecsöppenni, ahol nincs jelen a probléma. Vagy egyszerűen csak együttérzünk.

Ha pedig mégis a segítségünkre van szükség, a legfontosabb dolog a türelem. Türelem, idő, odafigyelés.

Sokszor hallom, hogy a segítő szakma drága barátpótlék, hogy csak annak kell, akinek nincs kivel beszélgetni, amúgy nem jó semmire.

Miért tud mégis segíteni egy pszichológus, vagy egy coach? Azt gondolom, hogy a sokat tanult, szuper segítő technikákon túl, leginkább az elfogulatlan, türelmes figyelme számít. Ő körbe fogja kérdezni a problémádat, s mindenekelőtt megpróbál megérteni. Mennyire jártál utána (a korábban megszerzett információidat ő már nem ismételi újra), mit érint ez az életedben, hogy függ össze másokkal, de legfőképpen, hogy hogyan érint ez téged és miben lehetne segíteni. Semmiképpen nem ad tanácsot, amíg nincs tisztában mindennel! De leginkább akkor sem. Lehetnek felvetései. „Mi lenne, ha?”, „Arra gondoltál-e, hogy…?” stb. De a döntést meghagyja Neked. Nem nyomaszt azzal, hogy esetleg rosszul döntesz (mert ő máshogy tenné), hanem támogat az általad választott úton. Ha egy barát is ezt teszi, akkor valóban sokkal kevesebb embernek lenne szüksége képzett segítőkre. Amíg mindenki megmondja a tutit, addig tekereghetünk végeláthatatlanul az útvesztőben.

 

Nektek mi segít a leginkább egy rázós helyzetben?

 

Fotó és szöveg: Varju Kata