Perspektívák 15. Történeteink perspektívái

Ennek a történetnek ugyan egy kölyökkutya áll a középpontjában, de lényegében számtalan más főszereplővel is elmesélhető lenne. A tartalom változik, de a jelenség ugyanaz.

Adott egy csapat, akik kutyákat és egyéb eléjük kerülő állatokat mentenek. Van közöttük papagáj, bagoly, nyúl, macska és ló is. Nem hagynak cserben senkit. Teszik ezt csendben, lelkiismeretesen mindenféle hírverés nélkül, saját költségen. Egyedül a kutyákat hirdetik az új gazda reményében, és csak rájuk fogadnak támogatást is.

Ha van. Ha nincs, finanszírozzák ezt is a saját zsebükből. Ismerem őket jól, látom őket, amikor hozzám fordulnak, mert idegesek, hiszen elköltötték az utolsó fillérjüket is egy-egy újabb állatra, amikor nyűgösek, mert családi konfliktusaik adódnak abból, hogy az állatok mindent felülírnak, és látom őket összetörve, amikor elvesztenek egy-egy csatát, amikor el kell engedniük néhányukat. Látom őket, miután napokig virrasztottak, aggódtak, forró dróton az állatorvossal kezeltek, infúzióztak, szeretgettek éjt nappallá téve.

Érkezik hozzájuk egy jelentkezés, valaki nagyon szeretne egy pár napos kölyökkutyát. Törékeny kis élet, a kölyökmentés az állatvédők orosz rulettje. Tudják, hogy bármi megtörténhet, de bíznak rendületlenül, újra és mindig. A jelentkezést elfogadják, a kölyök előreláthatóan három hét múlva lesz örökbefogadható. A kicsik szépen fejlődnek, majd egy pillanat alatt elindul a lavina. Összeomlanak, és sorban meg is halnak a második héten. Pont ekkor érdeklődne a jelentkező, hogy mikor viheti haza a kutyát. Egy gyors tájékoztatásra futja, kérik várjon türelemmel, baj van. Épp életet mentenének… Jelentkezőnk erre egy nap alatt több nyilvános felháborodott posztot ír, átverést kiált. Elindul a véleménycunami: „biztos eladták…”, „korruptak…”, „veszélyeztetik az állatokat…”, s a nép feljelentésért kiált. Így történik meg az, hogy akik épp erőn felül a kicsik életéért küzdenek, olyan jelzőkkel bélyegeztetnek meg, mint lelketlen, felháborító, gusztustalan, undorító vagy inkorrekt. S csak amikor az utolsó kölyök is feladja, jutnak egy szusszanásnyi időhöz, hogy elmeséljék a történteket. Ekkor azonban gazdijelölt csak annyit reagál, hogy mivel meghalt a kölyökkutya, akit kinézett magának, nem kíván többet a dologról beszélni. Számára a sztori le is zárult. Viszont addigra több ezer ember olvasta el a közösségi médiára posztolt felháborodásait és a fenti véleményeket. Nem kér bocsánatot, inkább keres egy új kutyát, egy új szervezetet…

De akár írhattam volna arról is, amikor a Tesla kifizette egy autótulajdonosuknak a kárát, aki azért törte össze a kocsiját, hogy megmentsen egy másik embert. A cég emiatt számító bandának lett kikiáltva, aki más kárán nyerészkedik. Szerintem szép gesztus volt tőlük…

Vagy még megannyi hasonló történetet.

S ez az írás sem a kölyökkutyáról szól, hanem az elhamarkodott ítéletekről. Arról, hogy ma elegendő egy hangzatos Facebook poszt, s a nép, mint rögtönítélő bíróság már ki is mondja a verdiktet. Mielőtt egyáltalán megismerte volna a lemez másik oldalát. Mielőtt a másik felet meghallgatta volna. Elég egy igazságtalanságot kiáltó írás, s az internet profilképek mögé bújt esküdtbírái nem csak ítéletet hoznak, de a virtuális kivégzést is megtartják. Nem más ez, mint karaktergyilkosság.

Pedig ahogy az éremnek is mindig két oldala van, úgy egy-egy történetnek is. S nem véletlen a mondás, „Audiatur et altera pars!”, avagy „Hallgattassék meg a másik fél is!”

Érdemes néha egy lépést hátrálni, s törekedni más szempontok, mások szempontjainak a megismerésére is…

 

Fotó és szöveg: Varju Kata