Perspektívák 17. Szabadság a mindennapokban

Az e heti témát egy nyilvános vita adta, ami egy sor kérdést vet fel. Egy manapság egyre divatosabb életforma kapcsán vetődött fel a kérdés, hogy aki nem így él, annak miért nem sikerül, mi hiányzik belőle? Az eredeti kérdésfelvetés teljesen jószándékú volt, arra kereste a választ, hogy mi hiányzik ilyenkor, s hogyan lehet ezt a hiányzó valamit felépíteni az emberben – kvázi hogyan lehet ebben segíteni másoknak. Bennem mégis egész más kérdések vetődtek fel. Attól, hogy valaki nem a mi “áloméletünket” éli, biztos, hogy hiányzik belőle valami? Biztos, hogy őt „meg kell javítani”? Ennek az életformának sajátosságai a szabadság és az ezzel járó bizonytalanság is. Ebből adódóan hamar felmerült, hogy biztosan (!) nem meri feladni a biztonságot, aki nem lép erre az útra. Ez önmagában definiálja a biztonság és a szabadság egyetemleges fogalmait.

De mi van, ha ezek mindenkinek mást jelentenek? Ha valakinek mondjuk a biztonság jelenti a szabadságot – az, hogy nyugalomban él, hogy munka után valóban kikapcsol, hogy bizonyos keretek között úgy tölti az életét, ahogy akarja? Keretei mindennek vannak, kinek milyen forma és tágasság felel meg. Ki dönthetné el, hogy mi az ideális körvonal?

Igazán sok emberrel találkozom – látok boldog és boldogtalan takarítónőt, kertészt, pincért, vállalkozót, szabadúszó művészt, tanácsadót, és a végtelenségig folytathatnám a sort. Egyik sem jobb, vagy rosszabb, mint a másik. Ráadásul a világ nem is működne egyik nélkül sem. Képzeljük el, mi lenne ha mindenki ugyanúgy élne, ha mindenki ugyanazt akarná csinálni! Pár nap alatt omlana össze minden.

Mikor tanuljuk meg nem lenézni, hanem becsülni azokat, akik működtetik a rendszert, aminek mi vagyunk a haszonélvezői? Bárkit, aki teremt valamit. Kézzelfoghatót, vagy kézzelfoghatatlant, bármit ami hozzátesz a mi közös életünkhöz itt a bolygón. Aki megvarrja a ruháinkat, megszereli az autónkat, aki ápol, tanítja a gyermekeinket, ad egy tál ételt, a tömeget, akik jól is érzik magukat ebben. Legyen bármilyen is a kereteinek a körvonala, ha neki ez jó (és még nekünk, többieknek is), miért kéne őt „kikupálni” egy másik életre?

A vita során felmerült a valós vágyak kérdése is, de ezt majd legközelebb. Addig is írjátok meg nekünk a véleményeteket a hello@azember.huemail címre!

 

Fotó és szöveg: Varju Kata