Perspektívák 18. Tükröm, tükröm…

… mondd meg nékem, mi rejtőzik mélyen bennem! Előző témánkat egy vita adta, melyben az is felmerült, hogy vajon tudják-e az emberek, hogy mire vágynak. Ha tegyük fel azt mondja valaki, „de jó lenne hajóskapitánynak lenni”, de marad a meleg otthonában, valójában mit is szeretne?

Elég általános vélemény volt, hogy persze, az ember mindig tudja, hogy mi a szíve vágya. De valójában mennyi minden befolyásolhatja ezt? Szülői minták, társadalmi elvárások, divatirányzatok, egy társ, racionális érvek, és megannyi észrevétlen hatás, ami ér minket. Ritkán állunk meg, hogy megvizsgáljunk egy-egy felbukkanó érzést.

Mit jelent nekem hajóskapitánynak lenni?

Van-e valós tapasztalatom, vagy csak egy idealizált képem?

Mi a vonzó számomra ebben?

Az irányítás? Vagy pont a szabadság?

A víz, a távlatok, vagy pont a behatárolt kis világ a hajón?

A szellő és a napsütés, vagy a kabin rejteke? Megállunk-e, hogy megkérdezzük magunktól mire vágyunk valójában?

És merünk-e legalább magunknak őszintén válaszolni?

Veszélyes játék ez, de talán az egyetlen út, ami a boldogsághoz vezet. Legalább én tudjam, hogy mit szeretnék. De mi van, ha kiderül, hogy valójában nem hajóskapitány szeretnék lenni, hanem a szabadságra vágyom, viszont épp családot készülök alapítani? Ha kiderül, hogy egy vezető lakozik bennem, de épp most kaptam meg életem állását beosztottként? Itt jön a kemény munka! – bevallani, felvállalni, kompromisszumokat kötni, szembemenni családi mintákkal, elvárásokkal, teremteni, építkezni.

Nem könnyebb az elérhetetlen hajóskapitány képét dédelgetni?

Vágyni valami elérhetetlenre?

Ha viszont egyszer megkapjuk a válaszunkat, már tudjuk, hogy nincs mentség. Csak rajtunk múlik, hogy lépjünk a valódi vágyunk felé. Kis lépések ezek, de a végén lehet, hogy egy hajón találjuk magunkat, vagy épp a szárazföldön fogunk szárnyalni. Túl sokszor hisszük el, hogy olyasmire vágyunk, ami egyébként szembemegy a Valódi vágyainkkal. Gyermeket szeretnénk, de valójában a társunkat szeretnénk boldognak látni, sikeresek szeretnénk lenni, de valójában arra vágyunk, hogy minket szeressenek, világot szeretnénk látni, de valójában arra vágyunk, hogy ne lógjunk ki a sorból….

Te megállsz néha megkérdezni magadtól, mire vágyik valójában a lelked?

 

Fotó és szöveg: Varju Kata