Perspektívák 20. Úton az új szokások felé

Azt mondják, egy új szokást 21 nap kialakítani. Persze ez nem igaz, ennél azért sokkal összetettebb ez a dolog. Van, ami annyira passzol hozzánk, hogy csak egyszer kell rátaláljunk, és van, amit sosem tudunk megszokni. Rengeteg publikáció van a témában, nem is szeretnék most belemenni, főleg annak fényében, hogy az egyik legjelentősebb tényező mindig az ember személyiségének szövevényes rendszere. Ami ezzel kapcsolatban sokszor felmerül kérdésként – mi van, ha úgy tűnt sikerült, de mégis visszacsúsztam?

Biztosan nem véletlen terjedtek el a fenti állítások, miszerint 21 nap felvenni egy új szokást. Alapvetően az ember sajátja a viszonylag rövid ideig tartó erőkifejtés. Csinálunk valamit, és várjuk az eredményt. Gondoljunk csak bele hogyan éltek az őseink! Kell hát nekünk ez a számszerű, tervezhető biztos pont, utána leengedünk. A reflexes dolgok itt visszatérnek, a működtetésük egy új dologgal ellentétben nem okoz külön erőfeszítést. Itt szoktam a kétségbeesett telefonokat kapni, ezen a ponton tud visszafordulni minden – hiába a sok befektetett munka. Ha megértjük ennek a mechanizmusát, akkor azt is, hogy ilyenkor a legjobb a pihenés. Tudatos, tervezett pihenés. Mert a túlfeszített expander szakad. Ne bántsuk magunkat, hogy nem sikerült, de ne feledjük a terveinket. A legjobb amit tehetünk, hogy például készítünk egy számadást magunknak az eddigi és a még ránk váró útról, vagy beszélgetünk egy nagyot és kikapcsolódunk. Néha jó megállni és megvizsgálni, hogy jól áll-e a farönk amit húzunk, vagy csak erőlködünk. Ha tudjuk, hogy természetes ez a reakció, és csak egy állomás, már nem is lesz olyan rémisztő. A szokások kialakításának a kulcsa az ismétlés, de a kivétel erősíti a szabályt…

Nektek mi segít túllendülni az ilyen pillanatokon?

 

Fotó és szöveg: Varju Kata