Perspektívák 22. Alázat, becsület, tisztesség

Erre a hétre egy mesét hoztam. Annak is csak az elejét.

Adott egy kis világ, ahol az emberek valamit készítenek. Mondjuk tököt termelnek. Csak kevesen ismerik a Vidéket, és ha igen, sem tartják túl sokra a tököt, sem az abból készült termékeket. De a Helyiek kitartóak, szerelmesek a helybe, a tökbe, tudják, hogy jó helyen vannak és valami csodásat csinálnak. Hisznek a termékeikben, csendben tökéletesítgetik őket. Eltelik ebben a hangulatban pár évtized, mikor a kitartó munka meghozza gyümölcsét. Egyre többen kezdik felfedezni a tökből készült minőségi dolgokat, sokasodnak, a vidék megtelik élettel. A Helyiek boldogok, végre látják az örömöt az arcokon, amikor valaki megkóstolja a tökpürét. A dicsérő tekintetek, egy pillanatnyi boldogság, vagy egy szép pillanat fényében úgy érzik megérte a sok hosszú év munkája. A tökpüré immár híres, azt mondják valami csoda van ott, a híre egyre csak terjed.

Meghallja ezt pár Szerencse Vándora a világban itt-ott, egyre több helyen. Gondolnak egyet páran, és elindulnak a Vidékre szerencsét próbálni. A Helyiek szeretettel fogadják őket, segítenek amiben tudnak. A Szerencse Vándorai aztán egy nap már nem állnak szóba velük. Náluk mások a szokások. Az ő életük azt diktálja, hogy egyedül boldoguljanak és a szerencsés pillanatokra vadásszanak. El kell ezeket csípniük, mert ha nem járnak sikerrel, rúghatják tovább az út porát. Ha megkérdezik őket, azt mondják, a tök is csak azóta virágzik, mióta betették ide a lábukat. Előtte minden csak rohadt… Eleinte egymással még össze-összefognak, de csak ameddig úgy szerencsés. Versengő nép az övék. A legszerencsésebbek legszerencsésebbike nyerhet csak, ő lesz közöttük a Vidék Királya. A Helyiek közben teszik tovább a dolgukat. Eleinte kíváncsian, örömmel fogadták az újakat, tudják milyen az, legtöbbjük maga is az volt valaha. Később volt egy kis zúgolódás. Végül azonban hamar helyreállt a rend az életükben, nem hallják már meg a bántó szavakat, élik tovább az életet a saját értékeik alapján, hiszen tudják, hogy jó helyen vannak és valami csodásat csinálnak.

Furán kettéválik a Vidék, a felszínen ott vannak a Szerencse Lovagjai, hangzatos, látványos képet mutatva. A háttérben pedig a Helyiek, akik az úttörők voltak, akik megteremtettek számos szerencsés lehetőséget, s akik azt is tudják mikor, milyen hangulatban van a föld. A két világ összemosódik a térképen, sok az átfedés, mégis egyre távolodnak egymástól.

Ekkor téved erre a Bölcs Krónikás, széttárja karjait, megkeresi a Tisztességet és azt kérdi – „Mit lehetne itt tenni?”

Szerintetek hogyan végződik a mese?

 

Fotó és szöveg: Varju Kata