Perspektívák 25. Kapcsolódjatok!

Az önszeretet, önbecsülés építésére rengeteg módszer kering, de mi van, amikor egy negatív spirál alján nem látjuk a kapaszkodókat? Ha minden annyira lerombolódott, hogy képtelenek vagyunk meglátni önmagunkban a pozitív dolgokat? Belenézhetünk mindennap a tükörbe és mondhatjuk magunknak, hogy szerethetőek vagyunk, de csak a bizonytalanságot látjuk a tükör túloldalán. Járhatunk hosszas terápiákba, írhatunk listát az érdemeinkről, bevezethetünk kis rituálékat, hogy megünnepeljük sikereinket, hálanaplót vezethetünk… stb., szinte végtelen a lista, csak a kreativitás szab határt neki. Ezek valóban mind nagy segítséget jelentenek, de mi van, ha legbelül megmarad a kétely?

Az ember alapvetően társas lény. Rengeteg kutatás foglalkozik az elmagányosodással, a természetes közösségek megszűnésének hatásaival, a körülöttünk lévő emberekre adott válaszreakcióinkkal. A legtöbb önismereti módszer mégis azt sulykolja belénk, hogy csak rajtunk múlik, mennyire szeretjük és becsüljük magunkat. Pedig mindenkinek szüksége van visszajelzésekre, és a mantrák beépülnek, akármilyenek is. Ha valaki nem kap szeretetet, elhiszi, hogy nem szerethető. Ennek a leglogikusabb és legegyszerűbb megoldása az lenne, ha kapna szeretetet. Ha elhiszi, hogy szerethető, nehezebben billen ki. Egyre erősebb lesz, egyre jobban meg tudja majd válogatni, kinek a tükrében nézi magát, kinek számít a visszajelzése, és ki az, aki csak rombol. Ha viszont ez ennyire egyszerű, vajon miért nem evidencia, és miért nem elterjedtebbek a csoportos foglalkozások?

Valószínűleg pont azért, mert a modern kori életforma változásait követik a megoldások is.

Nem tesz nekünk jót, hogy szétestek a közösségeink és egyedül kell megoldanunk annyi mindent, ráadásul oldjuk meg ezt is egyedül, a kor szelleme szerint. Nem mellesleg szakemberek tömegei élnek az önbizalomhiányos emberek támogatásából. Ha viszont 5 perc tanácsadás után közösségbe küldök valakit, abból nem fogom befizetni a számlákat.

Menjetek közösségbe, keressetek hozzátok hasonló embereket és töltődjetek! Sportoljatok, táncoljatok, alkossatok, kiránduljatok, járjatok kártyázni, látogassátok a szomszédot, vagy menjetek el önkénteskedni! Annyi helyen várnak tárt karokkal, kikapcsolódhattok, vagy csinálhattok valami hasznosat, sétáltassatok menhelyi kutyákat, olvassatok mesét kórházban fekvő gyerekeknek, vagy főzzetek közösen egy jót a rászorulóknak, és közben a ti lelketek is meggyógyul! Ez nem pénzkérdés, mindenkinek van rá lehetősége. Elindulni mindig nehéz, és ezt senki nem lépheti meg helyettetek, de minden alkalommal egyre könnyeb és örömtelibb lesz.

Gyűjtsetek és adjatok mosolyt, figyelmet, építő gondolatokat, olyan pillanatokat, amikben jól érzitek magatokat! Keressétek meg a közegeteket, ami épít!

Ha van tippetek, vagy kedvenc programotok, ami másnak is jó lehet, írjátok meg nekünk hello@azember.hu címre. Ha pedig úgy érzed, neked van szükséged töltődésre, szeptemberig minden szombaton egy embert meghívok egy közös kávézásra. A Szent György-hegyen, az Angyal Pincében megtaláltok nyitvatartási időben (de kérem, jelentkezzetek be). Ha pedig nektek is van olyan programotok, amire meghívnátok másokat, és nyilvánossá tennétek, küldjétek el nekünk, hogy megoszthassuk.

Fotó és szöveg: Varju Kata