Perspektívák 32. Te kinek a bőrébe bújnál?

Megtanultad, amit mások mondtak rád. Elhitted, hogy az jó, ha úgy viselkedsz, ahogy várták tőled, ha azzá válsz, ami a környezetednek kényelmes. Valaki lettél ezáltal, valaki, akit mások formáltak. Elképzelted már, hogy mi lenne, ha csak te formálnád magadat? „Nem fognak szeretni” – szólal meg azonnal egy belső hang. Hiszen ezt hallottad mindig. Hogy másnak kéne lenni. Máshogy kinézni, máshogy cselekedni, máshogy formálódni.

Az ember alapvető szükséglete, hogy tartozzon valahová, hogy szeressék, befogadják. Igyekszik megfelelni, nem kilógni a sorból, nem egyedül maradni. A közegünket azonban sokáig nem mi választjuk magunknak. Életünk meghatározó korai éveiben, az óvodában, iskolában véletlenszerűen csöppenünk közösségekbe. Ezek a kapcsolatok mély nyomokat hagynak, még akkor is, ha a családunkban teljes a harmónia. Ha ott sincs elfogadás, akkor végképp fel van adva a lecke.

Lakik ugyanis bennünk valaki. Valaki, aki valójában mi vagyunk. A naiv gyermek, akit még nem formáltak, aki tisztán hordozza valódi énjét, akinek később nagyon nem lesz kényelmes, amilyenre formálódunk, mert vágyak feszítenek, érzések motoszkálnak és egyre több erő kell ellenállni nekik. Mondhatunk rájuk nemet, de akkor elveszítjük azt, akik valójában vagyunk. Nem fogunk már hozzá tartozni, egyre inkább másoktól függünk, végül akárhányan is vesznek körül, egyedül maradunk. Nehéz szembe menni a tanult „nem fognak szeretni” érzéssel, de ha mégis meglépjük, megkaphatjuk a legbiztosabb alapot a jó kapcsolatokhoz – szerethetjük mi saját magunkat.

Te kinek a bőrébe bújnál?

Abba, amit mások választanak neked, vagy abba, ami neked tetszik?

 

Fotó és szöveg: Varju Kata