Perspektívák 33. Álomvilág

Ha ezt a szót halljuk, valami nem valós társul hozzá. Aki ebben él,  az csak mereng, de nem tesz semmit, avagy tesz, de hasztalan, mert a valóságtól teljesen elrugaszkodottan. Álmodozni már-már bűn, felesleges időpocsékolásnak számít. Tervezni kell, ésszel és racionálisan. Előre levezethető lépésekben. A tervezési folyamatok komoly szellemi munkának számítanak. Akinek pedig nem megy, érdemes az előre kitaposott utat járnia és követnie az elődeitől látott életet. Holott az egy másik kor volt, ahol minden másként működött…

Fejlődik a világ, és talán a múlt újra- és újrajátszása helyett érdemes lenne inkább előre kellene tekinteni és (amennyire belátható) fenntartható módon fejlődni. Alkalmazkodni a körülményekhez, élvezni azok minden előnyét és foglalkozni minden hátrányával. Meg lehet-e jósolni, hogy mi történik velünk kb. 5 év alatt?

Érdemes-e az egyén szintjén precízen tervezni, vagy jobb lenne inkább a nagy egészet érintő hosszú távú folyamatokat figyelembe véve beleállni a gyors változásba? Ha ma azt mondja valaki, hogy 1 hónap múlva a nagyparkolóban repülő autó bemutató lesz, és elkezdik bevezetni a repülő közlekedést, meg sem lepődnénk. Felfoghatatlan gyorsasággal változik a világ.

Sok kliensem volt, akik teljesen elérhetetlen vágyálomnak tűnő világot képzeltek el, amikor az áloméletüket vázoltuk fel. Tele lehetetlennek látszó dolgokkal, kizáró okokkal, megkerülhetetlen adottságokkal. Még a legoptimálisabbnak tűnő esetekben; feltételezve egy elég jó szerencsefaktort és a legjobb teljesítményt is csak 10 éves tervnek lehetett volna gondolni őket. De leginkább megvalósíthatatlannak. Végül mindegyikük álomvilága maximum pár év, de sokszor pár hónap alatt megvalósult. Az úton pedig megtanulták, hogy a jövőben bármi elképzelhető. Képesek hosszú távra tekinteni és alkalmazkodni; nem meglepődni, nyitottnak és megoldásorientáltnak lenni. Semmi mást nem csináltak, csak álmodoztak. Táplálták a képet magukban. Sokszor „kötelezően”, napi házifeladatként.

A saját álomvilágunkban élni valami hatalmas kiváltságnak tűnik, pedig általában akkorát álmodunk, amennyi bennünk van. Valahol belül pontosan tudjuk ezt, csak az agyunk felülírja, mert átláthatatlan lépéssorozatot és sok nem várt eseményt jelent. Nem tervezhető.

Álmodozzatok!

Ízlelgessétek, formáljátok, alakítsátok, de legfőképp éljétek az álmodott világotokat! Ebben segít napi pár perc teremtő meditáció.

 

Fotó és szöveg: Varju Kata