Perspektívák 38. – Nézd az egészet!

Az e heti témát egy csoportos program adta.

Eredetileg kommunikációval foglalkoztunk volna, azon belül is a lovakéval. Arra készültem, hogy apró jelzéseket fogunk megfigyelni, értelmezni, megtanuljuk, mi mit jelent a lovak nyelvén. Kivonultunk a kis ménesbe, és az volt a kezdeti feladat, hogy csak figyeljük őket. Ott, a megszokott közegükben, amennyire csak lehet háttérbe vonulva. Jöttek is hamar a megfejtések – „Ő folyton sunyít (hátracsapja a füleit), nem egy kedves jószág, támadólag lép fel.”, „Neki lógnak a fülei, az ajkai, láthatóan pihen, nem is érdekli ez az egész, ami itt folyik.”, és még sorolhatnám.

Akkor jöttem rá, hogy ismét hátra kell lépnünk egyet. Nagy előny, ha megértjük egymás szavait, jelzéseit, de kimaradt a legfontosabb. Az, hogy sosem mindegy, ki mondja. Ez sok félreértés és veszekedés alapja az emberek között is. Mindenki hordozza az előéletét, a szocializációját, bizonyos kommunikációs környezetben nevelkedett, ami meghatározó és nehezen fogadjuk el a különbözőt. Erre rakódik még a pillanatnyi hangulatunk, esetleg a szándékaink.

Hátralépve egyet, jobban megfigyeltük ezeket az állatokat. A folyton sunyító kis agresszorról kiderült, hogy egész kedves, csak valami megszokás, egy régi berögződés miatt látta jobbnak, ha keménynek mutatja magát. Valószínűleg rég hordozza ezt az arcot. Az érdektelenünk pedig azonnal figyelmes és aktív lett, ahogy valami számára is érdekes történt. Ő egy idősebb ló, látott már annyi mindent életében, hogy cseppet sem voltunk érdekesek neki. De ez nem azt jelentette, hogy nem figyelt. Egyszerűen nem vette a fáradtságot, hogy olyan dolgokkal foglalkozzon, amiknek számára semmi jelentősége. Méltósággal volt jelen, tudott minden mozzanatról, de csak ahhoz „szólt hozzá”, ami szerinte fontos.

Hamarosan teljesen más fényben látszott minden. Azért, mert nemcsak azt figyeltük mit mondanak, hanem azt is, hogy ki mondja. Adtunk ennek időt. Sokszor látni, hogy egy elejtett mondatból mekkora ellentétek születnek, hogy emberek összevesznek, megbántódnak egy-egy félreértett reakció miatt. Pedig egy mondatot sokféleképpen lehet értelmezni. (Persze van, amit nem, de most nem az a téma.) Egy mondat, vagy akár valakinek a teljes kommunikációja teljesen máshogy hangzik különböző tájegységeken, iskolázottsági szinteken, az előéletünk fényében, de még családonként is. Egy zárkózott ember szájából egy kissé kelletlen „jó, gyere be” azt is jelentheti, hogy nagyon örülök neked. Ha ismerjük. Ha vesszük a fáradtságot és megnézzük, kivel beszélünk, ha megnézzük a többi reakcióját, meghallgatjuk a többi mondatát; hamar láthatóvá válik a stílusa, a személyisége és ennek fényében tisztábban értelmezhetőek a szavai. Az már más kérdés, hogy abból mit fogadunk el, de legalább nem veszünk el alapból a máshogy értelmezés útvesztőjében.

Nézzétek az egészet, és egyszerűbb lesz minden!

Ti jártatok már úgy, hogy hasonló okokból félreértésbe keveredtetek?

 

Fotó és szöveg: Varju Kata