Perspektívák 42. Tabukból húzott falak

Folytatva a „miért félünk az ismeretlentől” gondolatot hamar eljuthatunk a magunk köré épített falakig. Falakig, amikről azt hisszük védelmeznek, de inkább gátolnak. Magunkat zárjuk közéjük. A tabu valami olyan dolog, amit nem teszünk, amiről nem beszélünk, amit nem fedünk fel, mert félünk a következményektől. Ezek a következmények azonban általában csak feltételezések. Már előre próbáljuk kitalálni hogyan fog reagálni valaki arra, ha teszünk, vagy mondunk valamit. Persze általában nem tudjuk mit reagál, ezért a biztonságra, kiszámíthatóságra törekedve inkább kerüljük ezeket a helyzeteket. Így fordulhat elő, hogy valaki észrevétlen eljut odáig, hogy kiüresedik az élete. Nem kockáztat, egyre inkább biztonsági játékot játszik, egyre több bástyát húz fel, egyre több a tabu. Csak azt teszi meg, amit elvárnak tőle, csak akkor teremt kapcsolatokat, ha mások nyitnak felé, csak akkor próbál ki új dolgokat, ha valaki viszi magával. Így egész biztos, hogy nem fogja senki megítélni, elutasítani, nem kell félnie az esetleges kellemetlenségektől. És az is biztos, hogy egyre boldogtalanabb lesz. Nem lép, nem nyit, nem csinál semmi egyedit, nem kockáztat és nem is nyer. Nem kell nagy dolgokra gondolnunk, képesek vagyunk a legapróbb dolgokban is korlátozni magunkat. Sok esetben dolgoztam emberekkel olyan pici lépéseken, hogy merjenek felvenni egy szoknyát, vagy elhívni a szomszédot kávézni. Nem azért nem tették, mert bármi negatív élmény gátolta őket benne. Egyszerűen nem volt információjuk róla hogyan reagálnának erre a környezetükben. Ismeretlen volt számukra, ezért féltek is tőle. Tudták, hogy nincs komoly veszíteni valójuk, mégis ösztönösen kerülték ezeket a helyzeteket. A tabuktól való félelem tulajdonképpen maga is egy tabu. Ha ledöntünk párat, akár a legkisebbeket is, lesz tapasztalatunk, lesznek információink. Megéljük ezeket a helyzeteket és már nem is lesznek annyira ijesztőek. Már nem ismeretlen, hogy milyen ha kockáztatunk kicsit. Lesz akinek tetszeni fog a szoknyánk és lesz akinek nem, de a világ azért menni fog tovább. Ez a tapasztalás pedig segít a többi bástyát is lebontani.

És szabadnak lenni.

 

Fotó és szöveg: Varju Kata