Perspektívák 43. A jövőbe vezető két út

Csak feküdni és elmerülni a csillagokban. Hallgatni a hullámokat, érezni a szelet mielőtt beszállnánk a csónakunkba.

Szeretünk megfontolt, néha túl is gondolt döntéseket hozni. Szeretnénk megtervezni az életünket is, de ki tudja mennyi fordulatot hoz a jövő? Évekig is latolgathatjuk, mi hogyan lenne a legjobb, s közben nem éljük meg a jelent. Persze fontosak a hosszú távú tervek is, de sokkal képlékenyebbek, mint az, hogy a következő pillanatban merre indulunk, hogyan döntünk, mit teszünk.

A jövő inkább a vágyainkból és hangulatokból összeálló kép, amit fontos őriznünk és táplálnunk, de sosem tudhatjuk milyen úton jutunk oda. Ha túl aprólékosan megtervezzük az utunkat, elakadhatunk, terelő utakra tévedhetünk, jöhet megannyi minden, ami borítja a tervet. Annak, aki szeret utazni, aki kíváncsian várja a felfedezésre váró élményeket ezzel szemben nem jelent akadályt némi változás. Nem zavarja, ha nem egyenes az út, nem torpan meg, ha feladatot állít elé az élet.

Persze tudom, könnyű ezt mondani. Mit tehet az, aki nem ilyen alkat? Mi van, ha elbizonytalanítják a váratlan helyzetek, ha annyi energiát tett egy jövőképbe, hogy úgy érzi nem torpanhat meg, mert majd ha odaér jó lesz minden.

Az élet folyton változik, mindig megy előre, új és új képek felé haladunk egész életünkben. Képzeljük el, hogy van egy nézete az időnek, ami egy úthoz hasonlít, amin előreszegett tekintettel haladunk a célunk felé. Lemaradunk minden másról, emberekről, lehetőségekről, élményekről. Haladunk a kitűzött úton és próbálunk átjutni minden akadályon. A másik nézet szerint az idő halad, mint egy folyó. Mi csak vagyunk benne, figyeljük mennyi mindent hoz, és annyi a dolgunk, hogy ha valami érdekeset látunk, ahhoz kapcsolódjunk. Benne vagyunk az áramlatban és élünk a lehetőségekkel, amiket elénk sodor. Te melyiket választanád?

 

Fotó és szöveg: Varju Kata