Perspektívák 46. Szerepeink

A szívem az én részem, önállóan működik a maga tökéletességével, mégis egy nagyobb rendszer része. Ugyanígy vagyunk ezzel mi is. Én a családom része vagyok, a munkatársaim csoportjának része vagyok, a társadalom része vagyok, az emberiség része vagyok, az univerzum része vagyok. A sejtjeim az univerzumot képezik, mely további sejtek szövevényes rendszerébe kapcsolódik. Egy tökéletes egész vagyok, mégis valami nagyobb része. Tekintsük csak a családot! – már ez is egy rendkívül sokszínű, összetett rendszer. Gyerek vagyok, anya vagyok, szerető vagyok, társ vagyok, barát vagyok, vezető vagyok, partner vagyok, megvalósító vagyok, én én vagyok és még megannyi más ebben az egy rendszerben is. Szerepeink megélése sokszor okoz problémát. A házasságok fele válással végződik, rengeteg a szülő-gyerek kapcsolati probléma. Mindnyájan sok szerepben élünk, melyek között tudnunk kell váltani, hogy ne menjen a zűrzavar kapcsolataink rovására. Máshogy viselkedem a barátaim között, a munkahelyemen és a családomban is. Más vagyok, mint szülő és más, mint szerető. Ezt azonban csak szabad elmével, berögződéseink és a ránk vetített, bennünk élő képek levetkőzésével láthatjuk tisztán. Megteremthetjük az univerzumot. Bejárhatjuk minden kis szegletét, rálelhetünk az összefüggésekre és megrajzolhatjuk saját térképünket hozzá. Sejtjeim alkotják az univerzumot, a mesét pedig én.

Ti mennyire ismeritek a szerepeiteket?

Szoktatok ismerkedni velük?

Ti magatok írjátok a mesét?

 

Fotó és szöveg: Varju Kata