Perspektívák 6. Árnyak alatt

Rengeteg szakirodalmat találunk a gyermeknevelésről. Irányzatok és elméletek fullasztó tömege kavarog a témában. Gyermekkori környezetünk meghatározó, ez nem is kérdés. De lehet-e ezt jól csinálni?

Klienseim nagy része természetesen rendszerint hoz magával valamilyen problémát gyermekkorából, a szüleivel való viszonyából, hiszen senki sem tökéletes. Az életben vannak nehézségek, amiket mindannyian máshogy élünk meg.

Évek teltek e tapasztalat mentén, míg egy nap jött hozzám egy fiatal hölgy, akinek annyira idillikus és harmonikus volt a gyermekkora, hogy akarva sem találhattunk volna semmit, ami törést okozott volna számára. Ritka az ilyen család, azóta is csak pár hasonló történettel találkoztam. Intelligens, magabiztos, nyitott felnőtt vált belőle, mégsem tudta élvezni az életét, a depresszió szélén egyensúlyozott mikor megkeresett. Egy asszociatív játék során gyorsan kiderült, hogy annyira ragaszkodik a tökéletesnek megélt példához, hogy teljesen azonosulni próbál vele. De neki más vágyai voltak. Más a temperamentuma, más az alkata, más ma a világ is. Ha az anyja (vagy a családja) által közösen létrehozott életét akarja élni, gyakorlatilag megfullad. Senki nem is várta ezt tőle. A jó példát akarta mindenáron másolni, hiszen a tökéletesnél nem lehet jobb, azon nem érdemes változtatni. Ez az árnyék azonban szép lassan összenyomta.

De létezik-e tökéletes? Egyetemleges igazság, ami mindenkinek jó?

Végül megtaláltuk az utat az elfogadáshoz, hogy ő máshogy is lehet jó, hogy az árnyékból ki kell lépni, még akkor is ha oltalmazó. Amit kaptunk életünk első szakaszában, az már a miénk. A mi dolgunk eldönteni, mit és hogyan használunk belőle, nekünk kell formálni valami újat.

A saját identitásunkat.

 

Kép és szöveg: Varju Kata