Perspektívák 7. Randevú a vágyaiddal

Miért fontos a magunkkal való kapcsolatot ugyanúgy ápolni, mint a külső kapcsolatainkat? Hiszen én mindig magammal vagyok. Hogyan tudok mégis elszakadni magamtól?

Mondok egy példát! Eljön hozzám valaki azzal a problémával, hogy szenved a munkahelyén. Folyamatosan túlterheli magát, rendre újra abba a helyzetebe kerül, hogy amint belerázódott egy szerepbe, új feladatkörre jelentkezik, ahol aztán megint stresszeli magát, hogy megfeleljen az elvárásoknak.

Mit is jelent ez?

Mire valaki támogatást kér, általában már rég benne van egy helyzetben, már nem képes kívülről rálátni, tele van berögzült, általában hamis koncepciókkal. Maradjunk a példánál! Kliensem eddigre már meg van győződve róla, hogy neki minimum mazochista hajlamai vannak, valamiért bünteti magát, rögzült mintázata, hogy folyton túl kell élnie, és hasonlók. „Selejtesnek” érzi magát, amitől egyre rosszabb állapotban lesz. Alaposabban megvizsgálva az érzéseit, motivációit azonban kiderül, hogy személyisége alapszükséglete, valódi vágya a változatosság, a kaland és a kiteljesedés. Így már nem is olyan rémisztő. Megvizsgálva a lehetőségeit hamar körvonalazzuk is, miben és hogyan tudná ezt beemelni az életébe. Évekig próbálkozott mindenféle megoldással, de a rossz úton sosem ért célba. A mindennapi élet elvitte a fókuszt magáról, teljesen elszakadt a valódi érzéseitől.

Idő hiányában csak átvillan rajtunk, hogy egy helyzet nekünk nem jó, de nem vizsgáljuk meg, valójában miért. Változtatunk, keresünk megoldást, de a lényeg sokszor nem változik. Ebben a hatalmas nyüzsgésben, amiben élünk belső hangunk sokszor eltűnik a külvilág zaja alatt. Ha annyira természetes lenne rendszeresen csendben magunkkal lenni, mint az étkezés, vagy az alvás, évekig tartó tévutakat spórolhatnánk meg. Megspórolhatnánk az ebből fakadó stresszt, a feszültségből adódó konfliktusokat, a sok energiát. Elég hozzá egy séta az erdőben, vagy egy forró fürdő. Egy kis idő, amikor minden mást félreteszünk. Beszélgessünk magunkkal, állítsuk meg az elsuhanó érzéseinket és kérdezzünk! Mintha csak egy jóbarátunkat kérdeznénk. Mit szeretne valójában, melyik momentum irritálja, vagy kelt bennem vágyat? Kérdezzünk addig, míg ottmarad tisztán az eredet. Hamarosan egyből hallani fogjuk azt a bizonyos belső hangot.

Ha pedig kipróbáltátok, írjátok meg a tapasztalataitokat a hello@azember.hu címre!

Fotó és szöveg: Varju Kata