Perspektívák 8. És neked mi van a lelkedben?

Jövünk-megyünk, és utunkon összesodor az élet emberekkel. Lehet, hogy épp feszültek, vagy határtalanul boldogok, esetleg fájdalmaik vannak, vagy korai várandósak. Sok minden befolyásolhat minket. Láthatatlanságaink meghatároznak, befolyásolnak, mások előtt azonban rejtve maradnak.  Ha egy ifjú nem adja át a helyét az illendőség szerint az idősebbnek, könnyen elítéljük, pedig lehet, hogy oka van rá. Ha valakinek furcsák az étkezési szokásai, megszóljuk, pedig lehet, hogy cukorbeteg. Nem hordunk plecsnit a homlokunkon, és sok estben nem is szeretnénk. Furcsán hathat, ha mondjuk egy szülői értekezleten majszolni kezdünk. Máris rajtunk a bélyeg, és persze a gyermekünkön is. Szeretteink körében, ismeretségi viszonyainkban természetes, hogy a derékfájós nem áll be a közös főzésbe, a friss szerelmes nem tud figyelni, az újdonsült kismama nem iszik az egészségünkre a születésnapunkon. Ebben a körben láthatatlanságaink is láthatóak. Számukra érthetőek vagyunk akkor is, amikor mások számára furcsa illúziónak tetszünk. Talán plecsnit kellene hordanunk, talán csak toleránsabbnak lennünk. Ha abból indulunk ki, hogy a másiknak oka van arra, ahogy viselkedik, ha nem ítélünk egy pillanat alapján, már sokkal felhőtlenebbé tehetjük az életet.

Ítéltél már tévesen?

Elmeséled nekünk?

hello@azember.hu

 

Fotó és szöveg: Varju Kata