Perspektívák 9. Ember, gondolkozz!

Egy erősen szubjektív beszámoló Baliról

Balit az Istenek szigeteként szokták emlegetni, számomra a mesék szigete. A hinduizmus egy sajátos, csak itt (és a környéken) jellemző ága hatja át a mindennapokat – erős buddhista és animista behatással. Mondták sokan, hogy itt rendkívül kedvesek az emberek, de így is meglepő varázslatossággal szippantott be a genius loci, vagyis a hely szelleme. Sosem jártam még sehol, ahol ennyire harmóniában élnek az emberek a vallással, az élettel és egymással. Nincs benne semmi faxni, számukra olyan természetesen az élet részei az istenek, a szellemek, a test nélküli lelkek, mint minden, ami kézzelfogható. A szertartásaik az élet legegyértelműbb velejárói. Ennek egyik példája a közelgő balinéz újév, a Nyepi. Nagyon röviden összefoglalva, az itt lakók hatalmas, groteszk bábokat készítenek, melyek a rossz szellemeket idézik. Ezeket aztán végighordozzák az utcákon, majd tánccal, szertartásokkal kísért ünnepségeken elégetik. Másnap van a csend napja, ilyenkor tényleg csendbe borul a sziget. Az emberek nem mennek az utcára, nem hangoskodnak, de még lámpát sem kapcsolnak, hogy az esetleg itt maradt rossz szellemek üresnek higgyék a szigetet. Ezért aztán tovább is állnak, nincs miért itt maradniuk. Ezen a helyen még él a mese, amit egy rendkívül gazdag kultúra vesz körül.

Ugyanakkor ezt a gyöngyszemet hordaként tapossa gőzerővel földbe a profit és a felszínes igények. Mint annyi minden mást a világon. Pont így tesszük tönkre a Bolygót, egymást, magunkat.

A meghatározó első élmény, első állomásunkon Ubudban ért. Ubud Bali kulturális központja. S amit nem nehéz nem észrevenni, egy tájidegen, nyugati igények alapján kialakított bevásárlóközpont szórakoztató programokkal vegyítve. A központi út mentén a Váci utcát idéző üzletekben vehetünk aztán apple, gucci és sok egyéb designer terméket a helyiek havi, de lehet, hogy éves bevételéért. Egy nyüzsgő, turistáktól hemzsegő üzletekből, bárokból és éttermekből álló terület, mely akkora méreteket ölt, hogy motort kellett bérelnünk ahhoz, hogy kikeveredjünk belőle.

El tudtunk motorozni úgy egy napot, hogy nem láttunk fehér embert. Nem láttunk híres templomokat, természeti csodákat, mégis itt szerettük meg Balit. Az emberek nyitottak, barátságosak, mosolygósak, játékosak. De erre szinte senki sem kíváncsi. Találunk egy helyet, ami csodálatos. Azok teszik azzá, akik ott élnek, valami, ami ott kialakult. Ez lenne a lényeg, ami csak nagyon keveseket érdekel. A többség csordaként lerohanja és a saját igényeihez igazítja.

Ember, gondolkozz!

Persze hazudnék, ha azt mondanám, nem esik jól meginni egy finom kávét, de nem ezért jöttem ide. Inkább ne legyen! Ilyen áron legalábbis ne.

A nyugati ember, ha lát valami csodálatosat, azonnal meg akarja szerezni és a saját igényeire szabni. Ezzel aztán az a csoda meg is szűnik önmaga lenni.

Vajon mennyit változna a világ, ha tiszteletben tartanánk egymást?

Ha látsz egy csodálatos embert, helyet, kultúrát, a te felelősséged hogyan érintkezel vele.

Fotó és szöveg: Varju Kata