Puskás Éva

„Az élet nem úgy működik ám, hogy mégy az utcán, s egyszer csak szembejön veled, bemutatkozik és azt mondja: »Jó napot kívánok, én vagyok az Élet és csak szeretnék szólni, hogy nem úgy él, ahogyan Önnek egyébként érdemes lenne!«. Az élet jelekkel és szimbólumokkal dolgozik, melyeket a tudatalattink folyamatosan érzékel. Kedvenc szimbólumom például a lándzsás útifű, ami minden út mentén megtalálható, s ha az utazónak bármi baja esne, akkor csak le kell érte hajolnia, a lába előtt van az orvosság. De ha mondjuk összetörik az autód bal első fényszórója, akkor annak ismeretében, hogy mit jelképez az autó, a bal oldal és a fényszóró, felismerhető az az üzenet, hogy az életemben egy ideje nem olyan látásmódot követek, amit kellene…
Ugyanígy az asztrológia is egy zseniális szimbólumtérkép. Analogikus látásmódját mutatja az ember sorsának, az ember alapvállalása ugyanis ott rejlik a horoszkópjában. Az elcsúszott élet jele és a boldogtalanság leggyakoribb oka, ha ez az alapvállalás nem jelenik meg az ember földi életében.
Ezt a vállalást ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a születésedkor kapnál egy doboz legót, rajta egy traktorral. Mivel az emberek jellemzően ebből egy traktort építenének, te is elkezded megépíteni azt, de ha mondjuk – és nem feltétlenül – időközben rájössz, hogy te nem is vagy olyan boldog ezzel traktorral, akkor szétszedheted (vagy szétszedi neked az Élet), és elkezdhetsz valami mást építeni belőle. A horoszkópkészítés erről szól: megvizsgáljuk, hogy mi van abban a legós dobozban, miből tudsz építkezni, s kiderülhet, hogy lehetőséged van mondjuk helikopterré, víztoronnyá, űrhajóvá, vagy akár Ferrari-vá is összerakni a kapott elemeidet… Ezek az elemek pedig nem mások, mint a személyiségjegyeid, a testi szerkezeted, a lelki lehetőségeid és a szellemei struktúrád.
Amikor úgy érezzük, hogy egy fal előtt állunk, akkor nem feltétlenül az a dolgunk, hogy ledöntsük azt. Meg kell figyelni, mert sokszor át is lehet rajta menni, vagy van rajta egy ajtó, amit addig észre sem vettünk. Vagyis azt gondolom, hogy az élethelyzeteinket meg kell figyelnünk, mert így rá fogunk érezni a megoldásokra is. A sorskapuk úgy működnek, hogy időnként kinyílnak (most, hogy a Szaturnusz a Nyilas jegyébe lépett, sokak előtt nyitva is áll!), felteszik a kérdést, hogy a helyeden vagy-e és lehetőséget adnak, hogy átlépj rajtuk.
Olyan is van, aki nagyon jól változtat, nagyon bölcsen, csak eltérésben a Sors lüktetésétől, mert például amikor kinyílt a kapu, akkor nagyon sokat elemzett, gondolkodott és mire lépett, addigra a lehetőség már nem úgy állt készen, mint ahogyan mondjuk fél évvel azelőtt. De olyan is akad, aki nagyon gyorsan dönt, amint megvan az impulzus, már egóból nekiáll, de tulajdonképpen még nincs rá kész minden és ezért sokszor szembesül a sikertelenség érzésével, s mire célt ér, elfárad.
És ez az, ami nehéz! Hogy a megfigyelés és a cselekvés között egyensúly alakuljon ki.
Manapság arra vagyunk kondicionálva, hogy állandóan csak cselekedjünk és ettől egy olyan zaj keletkezik, hogy nem halljuk meg a finom rezgéseket, nem tudunk visszaemlékezni önmagunkra, az eredeti rendre. De onnantól, hogy az ember elkezd emlékezni, már nem irányítható és nem felhasználható. Nyilván a társadalmi rendszernek ez a célja és ha társadalmi rendszer lennék, én is ezt tenném: jól formálható robotakat gyártanék… De azt is gondolom, hogy a társadalom dolga, hogy ilyen legyen, az ember dolga pedig az, hogy ebben a rendszerben megtalálja önmagát, az eredeti vállalását, kövesse az útját és akkor majd a társadalom is változni fog.”

Szólj hozzá!