Retus nélkül – Annamari, 41

A ráncaimat akkor vettem igazán észre, amikor pár évvel ezelőtt valaki megkérdezte, hogy nem gondolkodtam-e már plasztikai műtéten. Nem vagyok jóban velük. A közösségi oldalakon megjelenő fotóim retusáltak, és csak mostanában kezdem azt érezni, hogy lassan jó lenne megbarátkoznom velük. Azért jöttem el erre a fotózásra, mert itt az idő ezen az úton elindulni. Számomra azért nehéz az öregedés tüneteit elfogadni magamon, mert nem vagyok az az „öregedős” típus. Szeretek fiatalok között lenni, és a személyiségemet egyáltalán nem befolyásolja a ráncaim száma. Van, hogy felteszem a kérdést, mit keresek közöttük, kilógok a társaságukból, de aztán az élet azt mutatja, hogy nem. S ez nem azért van, mert huszonévesnek képzelem magam! Bárhol is járok, mindig azzal a tudattal cselekszem, vagy nyilvánulok meg, hogy én már negyvenegy vagyok. Azt gondolom, ha az embernek ebben van tartása, és viseli a korát, akkor akár azt is megengedheti magának, hogy bizonyos helyzetekben úgy viselkedjen, mint egy huszonéves.

 

Fotó: Egyed Melinda, Mind the Map