Retus nélkül – Krisztina, 44

Sokan mondják, hogy negyven után már nincs élet, de ez nem igaz, van, illetve elkezd forogni a lemez másik oldala. Én az öregedést egy természetes dolognak tartom, s nem zavar.

Novemberben voltam egy jobbagyféltekés rajztanfolyamon, ahol le kellett rajzolnom a saját portrémat. Ahogy elmélyültem az alkotásban, azt kezdtem el megfigyelni, hogy milyen klassz kis ráncaim vannak, és szeretem őket rajzolni… Azért is mondtam igent erre a fotózásra, hogy megnézhessem ezeket a ráncokat most egy másik oldalról is. Másrészt a ráncaim a nagymamámra emlékeztetnek. Van egy-kettő, ami pont úgy formálódik, mint az övé, s ez nekem nagyon jó érzés.

A szépség különben sem a ráncoktól, hanem sokkal inkább attól függ, hogy belül mi lakik az emberben.

Fotó: Egyed Melinda