Retus nélkül – Melinda, 36

Azért írtam azt a blogbejegyzést, mert azt tapasztaltam, hogy túl sok természetes szépségű lány nyitott nálam azzal egy-egy fotózás előtt, hogy „Meli, én nem vagyok fotogén!”. Én pedig ezen rendszerint felhúztam magam, és valami olyasmit válaszoltam, hogy „Miről is beszélünk? Hiszen gyönyörű vagy, hamvas vagy, szépséges vagy, mosolyog a szemed, tükröződik benne mindaz a szép, ami benned lakik, és te azt mondod nekem, hogy nem vagy szép, vagy, hogy a bal profilod előnyösebb, mint a jobb profilod?!”…

Magamban aztán arra jutottam, hogy mindez talán azért van, mert látjuk ezt a rengeteg divatlapot, a szétretusált címlaplányokat, és azt gondoljuk, hogy nekünk is úgy kellene kinézni, pedig ez egy nagy tévedés, hiszen ők maguk sem néznek ki úgy, ahogyan azt a képeken látjuk. Minderről mit sem tudva, vagy nem figyelembe véve, a nőkben egy olyan elcseszett önértékelési zavar alakulhat ki, amitől aztán jönnek azok a gondolatok, hogy nem elég szépek, nem elég kívánatosak, nem elég vékony a combjuk, nem elég nagy a mellük, nem elég ragyogó a szemük, stb.

Én azt szeretném, ha meglátnák ezt a sorozatot, és felismernék azt, hogy mindaz, amit ideálnak tekintettek, nem más, mint egy profitorientált iparág terméke. A cél pedig nem egyéb, mint eladni mindenféle szépészeti terméket, ruhát, sminket, krémeket, s az már egyáltalán nem érdekel senkit, hogy az eladott dologgal te valójában hogyan érzed magad. A lényeg, hogy vedd meg!

Azt is szeretném, ha ez a sorozat egy olyan példa lenne, ami megmutatja, hogy a nők igazából mennyire szépek a saját természetességükben, smink, cicifix, combfix, plasztikai beavatkozás és – halkan mondom – férfibókok nélkül is…

#beszéljünkaszépségről