Skribek Melinda

„Nemrég egy férfi arról próbált meggyőzni, hogy naivak vagyunk mi nők, ha azt hisszük, hogy a férfiak képesek hűségesek lenni egy életen át. El kell fogadnunk, hogy ez egy képtelenség és az az okos nő, aki a férfi kilengései felett szemet huny.
Én ezt nem fogadom el. Van olyan kapcsolat, ahol egy-két „kilengés” beleférhet, de ha egy férfi folyamatosan csalja a párját, az már egy tudatos döntés arról, hogy nem a fennálló kapcsolatába fekteti az energiáit.
Nem mellesleg a férfiaknak azt is látni kell, hogy ugyanígy a nők is érezhetik úgy, hogy unalmas húsz-harminc éven át ugyanazon férfi mellett ébredni. Mi is vágyunk arra, hogy vonzónak tartsanak bennünket és bókoljanak nekünk.
Ugyanakkor hiszek abban, hogy hűségesnek lehet maradni egy kapcsolatban és meg lehet találni azt a párt, akivel le tudunk élni egy életet. Mindez alapvetően döntés kérdése. Illetve nyitottságé is, hogy képesek vagyunk-e befogadó módon meghallani a másikat.
Ebben próbálok segíteni azoknak, akik hozzám fordulnak párkapcsolati tanácsért. A kommunikációban. Mert a kulcs abban van, hogy jól, őszintén beszélgetünk-e! A legtöbben el sem merik mondani, hogy mire vágynak igazán.
A saját tapasztalatomból tudom, hogy az ember sokszor rengeteg energiát fektet abba, hogy a párja megértse őt, de ez az energia végül nem ér célba, mi pedig belefáradunk. Végül megtanultam, hogy ez azért van, mert nem ismerjük egymás szeretetnyelvét, vagy ahogyan mondani szoktam, nem tudjuk tölteni a másik szeretethordóját. Csak azt ismételjük, hogy mi mit szeretnénk, de azt nem vagyunk képesek felismerni, megismerni, hogy a másik mire vágyik. Sokszor csak kritikákat fogalmazunk meg a párunkkal szemben, de kell a tudás, hogy ezt le tudjuk fordítani, mert a kritika mögött rendszerint valamilyen igény húzódik meg. És fordítva: az igényt is tudni kell – nem kritikaként – pontosan megfogalmazni. Egy-egy beszélgetés nem az érdekek ütköztetését kell, hogy jelentse, hanem el kell sajátítanunk azt a képességet, hogy rálássunk a dolgokra a másik szemszögéből is. Így aztán sokkal könnyebben kötünk kompromisszumot is.
Soha nem mondok olyat egy hozzám érkező párnak, hogy váljanak el. Arra kérem őket, hogy először azt fogalmazzák meg, hogy milyen életet képzelnek el maguknak. Ha ebbe még belefér a társuk, akkor tegyenek meg mindent, ami maximálisan telik tőlük (ehhez adok tanácsokat és eszközöket). Ha mindezek ellenére nem történik semmi, akkor a válás is könnyebb lesz, tiszta lelkiismerettel tudnak majd belevágni.
Nagyon jellemző, hogy mindig egy konkrét problémával keresnek meg, s aztán a terápia alatt végül számtalan dologra derül fény. És ez így jó. Ha ugyanis van elég bátorságunk lecsupaszodni, megmutatni őszinte arcunkat és szavakba önteni az igényeinket, akkor már el is érkeztünk a megoldás kiindulópontjához.”

Szólj hozzá!