Szobonya-Hajnal Etelka

„Tízévesen karácsonyra egy motoros Barbie-t kértem, amit meg is kaptam. Az öt és fél évvel fiatalabb húgom viszont egy Jenny babát kapott, amibe én első látásra beleszerettem és tudtam, hogy nekem az a baba kell. Rossz érzés volt, mert tisztában voltam vele, hogy anyukámat is megbántom, de én megmondtam, hogy cserélni szeretnék, mert nekem a kisbaba kell. Karácsony után egy héttel sikerült is elcserélni! A tesómnak mindegy volt, mert örült a nagylányos Barbie-nak, én pedig aztán hónapokon keresztül csak a Jenny babáról gondoskodtam, szeretgettem.

Ez az első emlékezetes momentum az életemben, amikor a baba, a gyerek iránti vágy megszólalt bennem.

A második tizenhat éves koromban történt. A barátommal mentünk el bevásárolni, megláttam egy cumisüveget a polcon és az az érzés jött, hogy milyen jó lehet annak, aki cumisüveget vásárol a babájának. Megvettem azt a cumisüveget, de emlékszem a ciki érzésre, hogy kinevettek a testvéreim és el is tettem. De azért vettem egy vállalhatóbb macis tálat, s abból ettem még a székelykáposztát is. Azt gondolom, hogy minden várakozásom és vágyam tulajdonképpen ebben a macis tálban manifesztálódott akkor.

A Pázmányon végeztem kommunikáció szakon. Itt is van egy emlékezetes pillanat, még a hangokra is emlékszem, amikor egy média szemináriumon bemutatkozásként megkérdezik, hogy ki, minek készül. Jöttek a válaszok: tévébemondó, riporter, kameraman… stb., én pedig azt válaszolom, hogy anyuka. Na ekkor is kinevettek, én viszont mondtam, hogy tényleg az akarok lenni, mert bár most nyilván itt vagyok, hogy legyen egy szakmám, de akkor is a klasszikus családmodell lebeg a szemem előtt, mint egyetlen igazi vágy: otthon vagyok, nevelem a gyerekeinket, várom őket haza óvodából, iskolából, főzök rájuk, játszom velük és ettől vagyok boldog.

A férjemet még az egyetem alatt ismertem meg és egészen hamar össze is házasodtunk. Azt terveztük, hogy lesz egy év, amit csak ketten töltünk el és utána jöhetnek a gyerekek, mert mindketten erre vágyunk. A házasságkötésünk előtt azonban nőgyógyászatra kellett mennem egy vizsgálatra, ahol közölték velem, hogy endometriózisom van és felejtsem el, hogy nekem valaha természetes úton gyerekem lesz, azonnal kezdjek el hormonokat szedni és gyógyszerekkel talán évek múlva majd jobb lesz…

Nászút után azt mondtam a férjemnek, hogy végiggondoltam, semmiképp sem szeretnék hormonokat szedni. Ha az Úr küld nekünk gyereket, lesz, ha nem, akkor nem.

Három hét múlva állapotos voltam.

Pánikba estem! Épphogy összeköltöztünk! Még csak negyedéves nappali tagozatos hallgató vagyok az egyetemen, s mint kiderült, terhesen elviselhetetlen…

Hát így kezdődött a házasságunk!

Négy gyermekünk született, két fiú és két kislány.

Mellettük rájöttem arra, amit egyébként is sejtettem, hogy a legfontosabb, megélni velük a pillanatot.  Látom, nagyon sokan vagyunk, akik csak rohanunk bele a világba, mert feladat van, fel kell kelni, öltözni, menni, csinálni, hajtani, sietni, s közben húzzuk-vonjuk a gyereket, mert nincs idő, hát tegye le gyorsan azt a hülye kavicsot és menjünk… Ha választanom kell, hogy mosogassak, vagy a játszótérre menjünk, egyértelműen a játszóteret választom. S akkor is, ha még azt sem tudom, hogy mi lesz az ebéd, vagy ha halomban áll a mosnivaló. Ki fogok mosni, el fogok pakolni, megcsinálok mindent, de inkább hagyom éjszakára, vagy másnap reggelre.

És igen! Hulla vagyok esténként, de nem lennék egész nélkülük! Az életem részei és el sem tudom már képzelni, hogy hogyan éltem, mikor még nem voltak. És az az élet nem is volt más, csak egy felkészülés erre a pillanatra, ezekre az évekre.

Tíz év elteltével is csodaként élem meg, hogy nekem van egy lakáskulcsom, még akkor is, ha ez egyelőre egy albérleté és nem a saját házunké. Én annyira vágytam erre, hogy minden egyes alkalommal, amikor elfordítom a zárban, hála tölt el, hogy ez az én Otthonom, az én Családom, ők az Enyémek és én vagyok értük felelős, én gondoskodom róluk és taníthatom őket. Ez egy hihetetlen nagy áldás!”

 

Fotó: ÁgiSzabó Photography

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.