Tóth-Horti Hedvig

„A gyerekeket a tapasztaláson keresztül kellene tanítani, hiszen kizárólag a gyakorlattal lehet bármit a magunkévá tenni. Ezt az öt érzékszerven keresztül történő megismerésnek hívják, ez kellene, hogy az alapja legyen a tanulásnak és az oktatásnak.
A jelenlegi rendszer több szempontból sem alkalmas arra, hogy alternatívákat építsünk bele. A nemzeti alaptanterv nem tud kompatibilis lenni a játékos oktatás szemléletével.
Saját magamat nevelőként tudnám definiálni. Úgy érzem, hogy nem pedagógusként, hanem segítőként foglalkozom a gyerekekkel és a szüleikkel, mert sokszor a szülőkkel több időt kell eltöltenem, mint a gyerekkel. Nekik be kell mutatnom a dolgok másik oldalát, azt, ami az intézményi nevelésen túl van, ugyanis a szülő feladata a legtöbbször az, hogy ellensúlyozza mindazt, amit a gyerek az iskolában tapasztal.
Mi otthon soha semmit nem dramatizáltunk túl. Nem érdekelt, hogy hanyast hoztak haza a gyerekeink, nem figyeltünk arra, hogy kész van-e a házi feladat, vagy bepakolta-e a táskáját. Arra fordítottuk az energiát, hogy az iskolán túl azzal töltse a szabadidejét, amit érdekesnek tart, amit szeret, amiben jó. És nem volt bennünk félelem, mert már saját tapasztalatból tudtuk, hogy amit kényszerrel tanultunk meg, azt mi magunk is elfelejtettük, nem tudtuk használni.
Igen, kellett bátorság ahhoz, hogy ne a tömeggel sodródjunk, hanem abból kiválva, saját érzéseinket, értékrendünket követve éljünk.
Mindig voltak jó tanítók és akkor ezzel foglalkoztunk, nem pedig azzal, aki bántó, vagy rossz. Ez utóbbin próbáltunk nevetni, az előbbire pedig azt mondani, hogy igen, miatta érdemes iskolába járni és tanulni. A gyerekeink számíthattak ránk és megtanulták elmondani a vélemünyeket, képviselni az érdekeiket, adott esetben megvédeni a társaikat.
Ha rossz jegyet kaptak, nem lehúztuk őket, hanem azt mondtuk, hogy ez csak egy szám, semmit nem jelent. Ami viszont érdekelte, abban támogattuk és dicsértük őket. Azt gondolom, hogy ez a fajta dicséret lehet akár túlzó is, mert erre van szüksége egy kisgyereknek.
Ha nem voltak kitűnőek, akkor is kaptak könyvet bizonyítványosztáskor. Oklevelet írtunk nekik, mert abban hittünk és hiszek, hogy a gyereknek örülni kell.
Azt gondolom, hogy a szülő elvárása az legyen, hogy a gyerek érezze jól magát és ezt kell felé is közvetíteni. Ha ugyanis te adod a mintát, olvasol, filmeket nézel, kiállításokra, színházba viszed, vagy csak egyszerűen vezetés közben beszélgetsz vele a földrajzról, akkor megkapja a szükséges ingereket ahhoz, hogy sokszínűen lássa a világot és ő majd ki fogja mazsolázni azt, amire szüksége van.
A gyerek meg fog érni! Az alapkészségek fontosak, de nem szükséges őket siettetni. A tudás iránti vágy megszületését ki kell várni, az megtörténik magától.
Ez a szemlélet az alapja az alternatív oktatási módszereknek, amivel szemben a jelenlegi oktatási rendszer ésszerűtlenül tömi a gyerekek fejét. Amíg azonban ez az alapoktatás rendszere, nincs más lehetőség, csak a túlélés, és ebben a szülőkre nagy felelősség hárul: a „rossz” jegyek értékét nekik kell lefordítaniuk a gyermekeik számára és támogatniuk kell őket, hogy az iskolán kívüli időben olyan tevékenységet folytassanak, akár a sportban, akár a művészetekben, amelyekben sikeresnek érezhetik magukat.”

Szólj hozzá!