Tóth Karesz

Édesapám példája évekig erősen élt bennem. Nagyon nehezen fejezte ki az érzéseit. Nyilván ezek valamiféle minták voltak, amelyeket ő is a családjából hozott. De érdekes, hogy amint elkezdtem ezeket magamon is megfigyelni és „dolgozni” velük, a változás rajtam keresztül is hatott rá.

Az én problémáim a párkapcsolataimban kezdtek el megmutatkozni. Én sem tudtam jól kommunikálni, és amikor vitára került sor – ami egyébként akár jó is lehetett volna – rendre csak annyit voltam képes kinyögni a párom panaszaira, hogy „jó”. Mindez persze először nem tűnt fel, és eszembe sem jutott, hogy akár nekem kellene bármin is változtatnom, de aztán ahogy gyűltek ezek a tapasztalatok, úgy tudtam egyre jobban megfogalmazni az érzéseimet, majd kezdtem el tudatosan változtatni. Persze eleinte csak annyit tudtam mondani egy-egy női kifakadásra, hogy „oké, időt kérek, hogy végig gondoljam”, aztán mindez finomodott, míg el nem jutottam odáig, hogy már az adott helyzetekben is ki tudom fejezni magam.

A férfiakkal szemben mind a mai napig gyakran él az elvárás, hogy „tipikus” férfi legyen. Például legyen erős és ne mutassa ki az érzelmeit. Ezek a hiedelmek jöhetnek – ahogyan az én esetemben is – genetikai vonalról, de akár olyan csoporttudatosság is formálhatja, amikor egy közösségben a férfi nem azt a szerepet éli meg, ami egyébként az övé. Mindezek ellenére mégis az történik, hogy a férfi és női minőség közelíteni kezdett egymáshoz, s ahogyan korlátok omlanak le, egyre jobban oldódnak fel a tipikus(nak hitt) szerepkörök is. Pedig minden emberben vannak férfi és női energiák egyaránt, s szerintem leginkább az okozhat nehézséget, amikor valamelyikről nem veszünk tudomást. A teljességhez mindkettő szükséges, s az az ideális, ha azok harmóniában, egységben állnak egymással.

Gyerekkorom óta foglalkoztatott a világ működésének kérdése, rengeteg könyvet bújtam, megismerkedtem a pránanadival, majd igazából egy olyan írás vezetett el a ThetaHealinghez, ami a betegségek és rendellenességek lelki okairól szólt. Ez a módszer annyira szép és tiszta élményeket adott nekem, hogy azt éreztem, eltűnnek a korlátok, bármi megvalósítható. Aztán én magam is elkezdtem ezt tanulni, hogy átadhassam másoknak. Mindig is éreztem belül, hogy olyan munkát, foglalkozást szeretnék, ami valódi változást hozhat a világunkba, s azt gondolom, hogy ez csak olyan lehet, ami másokat felemel. Ez az én egyik motivációm – hogy úgy működjekbben a világban, hogy másokat segítsek harmóniába, integritásba kerülni önmagukkal.

Azt tapasztalom, hogy a férfiak ritkábban kérnek segítséget, sőt van egy-két olyan barátom is, aki szerint hókuszpókusz, amivel foglalkozom – persze ezt sokszor csak heccelésből mondják, valójában elfogadnak.

Egy éve dolgozom ThetaHealing konzulensként, de ez alatt az idő alatt én magam is sokat fejlődtem. Ma már nemcsak azt tudom, hogy mi az, amit kell és mi az, amit nem kell mondanom a kliensnek, hanem azt is felismerem, hogy mi az, ami az én saját érzésem, gondolatom, s mi az, ami a másik félhez tartozik. És apukámmal is sokat változott a viszonyom. Tavaly karácsony előtt egy látogatásunk alkalmával köszönésképp megöleltem. Ez egy hatalmas lépés a kettőnk viszonyában, mert bár először nemigazán tudott mit kezdeni a gesztussal, egy ideje érezhetően könnyedebben érintkezik velem. Mintha kimozdultunk volna a tipikus apa-fia viszonyrendszerből, mert elkezdtük megélni a női energiáinkat, az érzelmeinket is.

 

Fotó: AgiSzaboPhotography