Visky Bogi

„Tamás előtt pár hónappal – több sikertelen kapcsolat után – döntöttem el, hogy az sem érdekel, ha soha nem lesz senkim, Teréz anyának sem volt senkije és mégis hasznos tagja volt a társadalomnak. Legfeljebb elmegyek én is önkénteskedni oda, ahol szükség van rám.
Tamás mindig is tetszett, ő a zsánerem. Megismerkedésünk után sokáig nem történt semmi, majd néhány hónap online plátói rajongás után végre rám írt chaten. Ez 2014 február elején volt. Elhívtam a szülinapi bulimra, azóta együtt vagyunk.
Kiegyensúlyozott kapcsolat ez az első perctől kezdve, mert minden olyan természetesen ment még Budapest-Hajdúhadház viszonylatában, távkapcsolatban is.
Tavaly karácsonykor kérte meg a kezem. Szenteste. Nem számítottam rá, de igent mondtam. Aznap éjjel pánikba estem, a véglegesség érzése kerített a hatalmába, hogy ez most komoly, ezen mostmár dolgozni kell. De másnap már el is kezdtem tervezni az esküvőt…
Elegáns, hangulatos esküvőben gondolkodtunk, de azt is szeretnénk ha egy jó buli lenne, ami mindenkinek emlékezetes lesz, és jól érzi majd magát. A vőlegényem is sokat segít a szervezésben, de igyekszem nem “menyasszörny” lenni, és nem az agyára menni. Azt szeretném, ha ő is jól érezné magát ezen a napon, és a sajátjának is érezze. Nem akarom kihagyni a buliból, elvégre “miatta” történik az egész…
Én költözöm hozzá. Rájöttem, hogy lehet annyira szerelmesnek lenni, hogy az ember hátrahagyja a Gellért-hegyet Hajdúhadházért.
Várakozva tekintek a közös életünkre és arra gondolok, hogy talán ennek most így is kell lennie, talán ott is várnak rám feladatok és megtalálom a helyem az ottani közösségben is.”

Szólj hozzá!